Véget érnek a depressziós évek a Velencei-tónál?

 – A 2023-as év sokkal kedvezőbben alakult, mint az azt megelőző, hiszen magasabbról indult a vízállás és végig magasabb szinten maradt, miközben halpusztulás sem történt – értékelt Pálinkás Imre. –  Ráadásul idén már halat is tudtunk telepíteni. A horgászok száma emelkedett a 2022-es történelmi mélypontról, bár még mindig a megszokott létszám felével találkoztunk egész évben, amely számunkra nagyon messze van az elfogadhatótól.

A szakember részletesen beszélt a Nagy István agrárminiszter által támogatott őszi haltelepítési programról, amelynek keretében nem csak megszokott méretű, jelentős mennyiségben nagytestű pontyokat is juttattak a tóba.

– Emellett gyönyörű tenyészanyagot sikerült beszereznünk keszegből, elsősorban dévérből. Több mint 50 mázsa nagyméretű keszeget helyeztünk ki, olyanokat, amelyeknek az átlagsúlya 80 deka körül mozgott, de akadtak még 2-3 kilós példányok is. Reméljük, tavasszal sikerül leívniuk, és segítik a megszokott, őshonos halfauna visszatérését.

A horgászok jól tudják, hogy ragadozót az elmúlt évben alig lehetett horogra csalni a Velencei-tónál. Ezen a helyzeten is mindenképpen változtatni kell.

– A tervezett 30 mázsa helyett egyelőre 20 mázsa növendék csukát tudtunk beszerezni, illetve közel 15 mázsa növendék süllőt juttattunk a vízbe az arra alkalmas helyszíneken – folytatta Pálinkás Imre. – A program december 31-vel nem ér véget, jövőre minden lehetőséget megragadva szeretnénk folytatni a haltelepítéseket. Biztatónak tűnik a vízállás, főként az elmúlt másfél hónap csapadékának segítségével most már bőven száz centi fölé került a tó, miközben éppen csak, hogy elkezdték engedni a pátkai tározó vizét. Ráadásul nem csak Pátkán van betárolt víz, a vízügyi igazgatóság korábban a zámolyi tározó medrében is visszafogott csapadékot.  

A szakembert arra emlékeztettem, hogy a legutóbbi horgászfórumon jelentős hangsúlyt kapott a tó Dunából való mesterséges feltöltésének lehetősége.

– Egyelőre önerőből is normalizálódhat a Velencei-tó vízállása, de be kell látni, egyre szélsőségesebb az időjárás. Valószínűleg túl sok a vízügyi engedéllyel rendelkezők száma a vízgyűjtő területen. Meg kell nézi, megfelelő módon vannak-e ezek kiadva, mert az elmúlt években joggal érezhettük, hogy a Velencei-tó igénye az utolsó helyre szorult. Nekünk a Csíkvarsai-rét a fájó pont, hiszen egy elárasztott legelőről van szó, amelynek hatalmas a párolgása. De van más vízhasználó is, akinek hosszú távon felül kell vizsgálni a vízjogi engedélyét. Mindenki betartja a szabályokat, mert azt már ellenőrizték, de az korántsem biztos, hogy a jóváhagyott vízkivételi mennyiség fenntartható a továbbiakban, a súlyosan aszályos időszakban. Ezt mi nem tudjuk megítélni, ennek vizsgálata hatósági feladat. Szövetségünk a Dunát látja alkalmasnak arra, hogy hosszú távon megoldja a Velencei-tó mesterséges vízpótlását. A folyamnak komoly a halállománya, léteznek strandjai, ezért megfelelő monitoring rendszerrel elképzelhető egy ilyen megoldás megvalósítása. Debrecenbe is eljuttatták a Tisza vizét: a tervezés során figyelembe lehetne venni az ottani tapasztalatokat, de legalább odáig el kellene jutni, hogy készüljön egy hatástanulmány. Akkor kiderülne, van-e akadálya a megvalósításnak, és az mennyibe kerülne.  

A Velencei-tónál jelentős fejlesztéseket végeztek, megújultak a kikötők is. Azonban ez a munka sem érhet véget a 2023-as esztendővel.

– Szerintem a vízállással 2024-ben nem lesz probléma, emiatt nem kell aggódnunk, azonban marad még bőven kihívás a Velencei-tónál. Egyebek mellett a kikötők helyzete is rendezetlen. Igaz, hogy többségében megújultak a mesterséges partfalak, 1500 méter úszómóló készült el az öblökben, de még nem történt meg a használatbavétel, az engedélyeztetési eljárást nem tudtuk elkezdeni. Ha eljutunk odáig, százmilliós nagyságrendű munka vár még ránk csak a három, MOHOSZ által használt kikötőben. Fontos feladat lesz a régi, parti horgászhelyek megőrzése és fejlesztése: szeretnénk, ha ez megvalósulna, mielőtt végképp elzárnák őket, különös tekintettel a Velencei-félszigetre. Összességében mindenesetre biztató, hogy legalább vége az elmúlt évek depressziós időszakának és nem azért kell imádkozni, hogy ne pusztuljon a tó halállománya.