200 éve Fehérváron: a reformátusok 2024-ben ünnepelnek (videó, galéria)

- 200 éves jubileumot ünnepel idén a székesfehérvári reformátusság. A reformáció idején a református tanítás Székesfehérvárra is elért, de a török idők, illetve az ellenreformáció miatt eltűnt a reformátusság a városban. Így 200 éve, 1824 januárjában alapítottak újból egyházközséget a reformátusok, s azóta is jelen vannak, fejlődve, megerősödve hitben, lélekben, létszámban – fogalmazott a feol.hu kérdésére Brunner Vilmos, a székesfehérvári belvárosi református egyházközség helyettes lelkésze 2024. január 7-én vasárnap, a Széchenyi úti templomban tartott jubileumi istentisztelet alkalmával. Hozzátette: – Számos koncert, kiállítás, előadás és egyéb program várható az ünnep kapcsán az idei évben, melyre nem csak a gyülekezetet, de a város érdeklődő lakosságát is várjuk, hogy megoszthassuk velük a hálát, örömöt, melyet a 200 éves fennállásunk kapcsán érzünk.

Gazdag kétszáz év Fehérváron

A Székesfehérvári Református Egyházközség viszonylag fiatal gyülekezetnek számít, mert noha a török korban is éltek reformátusok a városban, az 1688-as visszafoglalás után a hatóságok nem engedélyezték az egyházalapítást. II. József 1781-es türelmi rendelete után szintén nem jött létre gyülekezet, ugyanis nem volt elég kérvényező - olvasható Tóth Gergely történész összeállításában, melyből kitűnik: így csak 1824. január 11-én alakult meg az eklézsia, amely eleinte a sárkeresztesi egyházközség leányegyháza volt. A gyülekezet 1857-től azonban már bizonyosan önálló anyaegyházként működött, s 1870-ben iskolát is alapított. A fehérvári reformátusok létszáma akkor ugrott meg igazán, amikor az iparosodás következtében megnőtt a város – falvakból érkező – lakosságszáma. A Székesfehérvári Református Egyházközségnek jelentős közössége tevékenykedik ma is a városban: két gyülekezete – a belvárosi és a Budai úti – mellett Maroshegyen is található imaházuk, ám a terv az, hogy hamarosan mint önálló misszió, kezdhetik meg ők is a szolgálatukat. A 200 évvel ezelőtti 130 fős létszám a kétezres évek elejére 13 ezerre nőtt.

130 fehérvári ember, akik figyeltek Isten igéjére

A 200 éves jubileum alkalmából Imre Bálint esperes hirdetett igét a Széchenyi úti református templomban, amely az éves ünnepségsorozat nyitórendezvénye is volt egyben. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten az újévi imádság mellett elhangzott: - Vannak idők, amikor ki kell állni az evangélium mellett, az Úr Jézus Krisztus ügyéért, a kereszténységünkért, a hitünkért. 1824. január 11-én Mészöly Imréné Pázmándi Katalin házánál 130 fő gyülekezik össze, akik az Isten ajándékaként kapott világosságra vágyva figyeltek az Isten igéjére. Székesfehérvár mai reformátusságának ősei ők – majd rámutatott: - A fontos az, hogy az akkori világban, ebben a városban volt 130 ember, aki úgy döntött, hogy nem a környező települések gyülekezeteiben szeretné megélni hitének erősödését, hanem itt. Elkezdtek ezért imádkozni, munkálkodni, az élő Isten igéjére figyelni – még erőteljesebben.

Az esperes beszéde újévi üzenetet is hordozott: - Az Isten fia ledönti az ember által emelt elválasztó, rendíthetetlennek tűnő falakat. Így volt ez 200 évvel ezelőtt is. S ebben az emberi léptékkel mérve is hosszú 200 esztendőben, annak folyamán nagyon sokszor volt ez így: hogy amiket az ember emelt falakat maga köré - egymás ellen vagy önmaga védelmében -, azokat a falakat az Úr Jézus Krisztus ledöntötte és ledönti – mondta, majd a mai társadalomra is jellemző érzéseket fogalmazta meg: - Belefáradunk küzdelmekbe, bizonyságtételekbe, a magunk vélt vagy valós igazának bizonygatásába. Megfáradunk. S ebben a fáradságban csendre, nyugalomra vágyunk – folytatta, s az adventi időszak nehézségeit kiemelve rámutatott: - Ám mindeközben ott vannak azok a falak, melyeket mi emeltünk vagy örököltünk. S nem tudunk velük mit kezdeni. Az elmúlt 200 év tele volt sok örömmel, próbatétellel, vággyal, amelyek megvalósultak s amelyek nem. S közben akaratunk szerint vagy ellenére falakat emeltünk. Amikor megadatik, hogy egy kis csendesség legyen, melyből töltekezhetünk, mégis ott feszít bennünk, ha nem tudunk kihez szólni – majd egy bibliai történetet idézve azt mondta: - És gyakran azt sem ismerjük fel, ha az Úr Jézus szólít meg bennünket.

Kapocs a város közösségével

A jubileumi eseményen Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is szólt a gyülekezethez.

- Ez a közösség mindig is erős kapocs volt a város és a hívők között. Az egyén és a nagyközösség között ugyanis ott vannak azok a hitüket megvalló közösségek, amelyek – könnyű vagy nehéz időket élve – a hit erejét, üzeneteit, értékeit adták át minden embernek ebben a városban. A közösséggé szerveződés esélyét ragadhatták meg a hívők 200 éve, hiszen a történelem viharai miatt erre korábban nem volt lehetőségük. Ám amikor lett, akkor megragadták s ezért lehetünk mi most itt és ünnepelhetünk. 1824. január 11-e óta sok minden történt: nehéz és szép időszakokat, történelmi eseményeket is tartogatott Európának, a magyaroknak és a székesfehérváriaknak is a világ. Ezek mögött mindig az ember, az egyén a lényeg, amely közösségekhez tartozott. A hívő embernek pedig mindezek közül a legfontosabb, hogy hitét megélhette-e – egyénként és közösségben is. Biztos nem állhatnánk most itt, ha nem lett volna a gondviselés és azok áldozatos munkája, akik felvállalták és megvallották ezt a hitet, akkor is, amikor könnyebb volt és akkor is, amikor nehezebb.

A jövő záloga

A polgármester a bibliai idézet, hogy „Legyen világosság!” kapcsán így fogalmazott: - Néha, amikor a világosság szót halljuk, manapság inkább úgy érezzük, inkább a sötétség korát éljük. Valljuk be, ez sokszor így van. De vajon hányszor volt az elmúlt 200 évben ez a világ sokkal sötétebb, mint most? – majd elmondta: - Ha a templomainkban és azokból kilépve, a nagyközösség előtt is megvallhatjuk hitünket, akkor szolgáljuk ezt a bizonyos a világosságot és azt is, hogy olyan történelmünk legyen, amire joggal lehetünk büszkék. Hiszen fontos, hogy ne csak szép jelenünk legyen, hanem jövőnk is, ahol ugyanígy, magyarul tudjuk megvallani az Úr igéjét és törődni azokkal, akik már megtalálták, s azokkal, akik még nem találták meg a gondviselés szerető üzenetét. A gondoskodás rajtunk is múlik, nem léphetünk a mögé. hogy „mert most sötétség van”.  

A fehérvári reformátusok – hangsúlyozta a város vezetője - élő közösség, amelyet jól mutat, hogy január első vasárnapjának délutánján megtelt a templom s tele az éves programfüzet hitéleti, közösségi és kulturális eseményekkel. – Ha önök erősek és erősen vallják meg hitüket templomon belül és ha kell, kívül is, akkor ez a várost is csak erősíteni tudja – majd elmondta: ez a város a reformátusokra nem csak hitéletében és értékei megvallásában számíthatott, hanem az intézmények fenntartása szempontjából - szociális, oktatási területen - is nagyon fontos sarokpontja a város fejlődésének. Kérte: viseljék gondját ezeknek az intézményeknek továbbra is.