75 éves lenne Siklósi Gyula régészprofesszor (videó)

Javarészt fehérvári feltárásai, kutatásai több évtizeden át lázban tartották a múlt iránt érdeklődőket. Emléke előtt tisztelegve a Fejér Megyei Hírlap korábbi lapszámait hívtuk segítségül, hiszen számos alkalommal számoltunk be mi is, illetve maga a régészprofesszor is lapunk hasábjain keresztül az akkori legfrissebb eredményekről. 

Legkorábbi feltárásai

Munkásságának már a korai éveiben is jelentős leletekre lelt. 1978 nyarán, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat tervezett fehérvári irodaházának helyén és környékén bontási munkálatok folytak. Siklósi Gyula régész vezetésével leletmentő ásatást végeztek az irodaház tervezett alaprajzának területén, ahol rondellamaradványra és bástyatöredékre találtak. 

De szintén karrierje hajdanán bukkant őskori árokrendszer nyomaira a Palotavárosban, ahol sorra kerültek elő középkori emlékek és épületek kőmaradványai is. Mint a régészprofesszor kiderítette a XII. században ide telepített nagy hatalmú keresztes lovagok épületeinek maradványai voltak.

A középkori Fehérvár

Siklósi Gyula és az általa feltárt leletek nagy népszerűségnek örvendtek, főleg a fehérváriak körében. Így nem csoda, hogy számos alkalommal tartott kiállításokat és előadásokat is. Az egyik ilyen során mutatott rá arra, hogy a középkori Fehérvár az akkori nagy mocsár négy szigetén épül ki. E szárazulatok egyike a belváros területe volt, ettől északra a Felsőváros területén húzódott a Budai külváros, nyugatra a Sziget, a Széchenyi utca elejénél pedig a déli külváros. A szárazulatok közül a középső népesült be először, ennek is a legmagasabb része, a mai székesegyház dombja – írtuk 1985-ös tudósírásunkban.

Az 1987-es interjú:

Az évek során a régészprofesszorral több interjú is készült, ezek közül az 1987-ben készültben fejtette ki részletesen, hogy akkori ismereteik szerint milyen történelmi múltat tudhak magáénak Székesfehérvár. Mint mondta pontosabban megismerték a középkori város helyrajzát. A várfalak vonalát 87’-ben már fél méteres pontossággal rögzítették. Pontosították a középkori utcák nyomvonalát. Megtalálták a kora Árpád-kori királyi palotát, mely a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem az egykori királyi bazilikával szemközt, hanem a belváros legmagasabb pontján, a püspöki székesegyház terén. 

„Ez a négyszögletes, körülbelül tízezer négyzetméter alapterületű vár a Géza fejedelem korában épített földvárra épült a XI. században, talán már Szent István uralkodása alatt. Erre utalhat az a tény is, hogy a királyi bazilikát a mocsárból kiemelkedő földnyelv legmélyebb részén, egy még működő temetőt megszüntetve kellett felépíteni. A várat és benne a királyi palotát a tatárjárás után IV. Béla bocsátotta a várost védelmező latinok rendelkezésére, ugyanekkor vonták körül falakkal a mai belvárost, s építették fel az új fellegvárat, falai között egy királyi kúriával, amely valószínűleg a hajdani budai kapu mellett, a virágóra és az István Király Múzeum épülete között állt” – nyilatkozta Siklósi Gyula.

Középkori piactér

1989-ben újabb felfedezéséről számolhattunk be a régésznek, mely szerint egy középkori piactérre lelt a Kossuth utcai ásatásnál. A dombon, a Géza Nagyfejedelem térnél pedig latin jogú városi polgárok temetője került elő.

Erős vár volt a miénk

Kőből épült, a tatárok ostromának is ellenálló, erős vár állt a korai középkorban Székesfehérváron. Ennek bizonyítékául szolgáltak azok a régészeti kutatások, amelyek szerint a hajdani királyi székhelyen feltehetően a XI. században kezdték el építeni a csaknem 1500 négyzetméteres erődítményt. Székesfehérvár első, kora középkori kővára feltehetően a XIII. század végéig állott – számolt be lapunkban 1991-ben Siklósi Gyula az akkori legújabb fejleményekről.

Városfal maradványok az utcasarkon

Becses leletnek örvendhettek a régészek, amikor Székesfehérvár belvárosának rekonstrukciós munkálatai során, a Liszt Ferenc utca sarkán meglelték a fehérvári városfal maradványait, a palotai kaput, amelyre írott források utaltak, térképek szinte centiméter pontossággal jeleztek, hogy ott kell lennie és ott is volt.

Újkori pincék és török kori tornyok

2004-ben és 2005-ben igen sűrű időszak következett be, kezdve a fehérvári színház építési terülténél talált újkori pincékkel, illetve az egykori vár vizesárkának és külső földerődjének nyomainak fellelésével. Majd nem sokkal később az Árpád-fürdő rekonstrukcióját megelőző régészeti feltáráson is jelentős felfedezésre bukkantak, itt a 13. században, a tatárjárás után emelt várfal részletei, török-kori tornyok és lakóházak maradványai kerültek elő.

Murvás parkoló

Időben egyre közelebb járva napjainkhoz elérkeztünk a 2010-ben végzett leletmentéshez, amely a sokak által csak ’murvás parkolóként’ ismert területén volt.

– A megyeszékhely ezen részén egykor a közép-, illetve török kori Fehérvár legnagyobb erődített egysége volt, amit a mai Palotavárossal azonosíthatunk. Ott feküdt a Sziget külváros, az Ingoványfalu, a mocsárba nyúló félszigeten pedig a johannita kolostor – árulta el 2010-es tudósítónknak a régész.

De nem csak itt, hanem a Palotai út-Tobak utcai lekanyarodó sáv építésénél is ástak, ahol megtalálták az úgynevezett külső Sziget-kaput. Éppen ott, ahol egy középkori térkép jelezte.

Őskori balta és a zsidónegyed

2011-ben aztán újabb leletekre bukkantak, mint írtuk őskori baltát, Árpád-kori edénytöredéket és kályhacsempe darabokat is találtak. Illetve olyan leletet is, amely mikve, azaz rituális zsidó fürdő egykori ittlétét feltételezi. Siklósi Gyula szerint vallási szakemberek a valószínűség 70 százalékát igazolták, így minden bizonnyal itt, a városfalon kívül, a Sziget külváros és Ingovány falu között volt a város zsidónegyede.