A Velencei-tó és a vitorlázás szerelmese – 121 éve született Dékány András író

Húszas esztendeiben Dékány András kétkezi munkásként németországi gyárak életét ismerte meg. Újabb jellemformáló kalandja ez az életének. Élményei nagy szociális érzékenységgel megírt első két regényébe kerültek be. (Gyár – megjelent 1932-ben; Ruhr – megjelent 1933-ban).

A fiatal íróra igazából az Aranysziget című történelmi vígjátékának nemzeti színházi bemutatása után, 1938-ban és a Kétszáz négyszögöl című könyvének megjelenésekor figyeltek föl. A harmincas években vásárolt telket Agárdon, nyaralót épített, bekapcsolódott a tópart életébe. Radeczky Jenővel vállvetve bábáskodtak a Madárvárta születésénél, s ő lett a helyi vitorlázás egyik vezéralakja. is.

Amikor 1945 februárjában Budán is elhallgattak a fegyverek, Dékány Andrást választották meg a kerület elöljárójává. Félretette íróságát, és egy emberpróbáló munka élére állt: hogy előjöjjenek az óvóhelyekről, hogy legyen kenyér, legyen víz, villany. A betű embere tehát merőben más lett, mint addig: szervezett, irányított.

Egy ideig úgy látszott, minden halad a maga kedvező útján. Később már nehezebben igazodott el Dékány András a pártpolitikai csatározások között, s persze, hogy ő látta a kárát. Érzékeny alkata, visszahúzódó természete nem állhatta a hangosságot.

Visszatért apróbetűs írógépéhez, és 1948-tól rendszeres külső munkatársa lett a rádió irodalmi és zenei osztályának. Regények dramatizálására kapott megbízásokat. Zenés hangjátékai – egyebek között a Bihari János és Lavotta János életéről szóló – szinte új rádiós műfajt teremtettek.

A nagy, az „átütő” sikert azonban a Csínom Palkó hozta meg Dékány Andrásnak. Farkas Ferenc örökbecsű muzsikát szerzett a kitűnő szövegkönyvhöz. A Csínom Palkó az 1950-es rádió-bemutató után egy évvel az Operaház műsorára került. Később előadták a Margitszigeten és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is.

A könyvíró Dékány András is visszatért az irodalmi életbe. Amikor Képes Géza 1954-ben létrehozta a Magvető Könyvkiadót, az elsők között jelentette meg az író sajátos, „műfajtalan” kötetét, amely a Velencei-tó himnusza. Ez a kötet ismét ráirányította a figyelmet a Madárvártára, melynek építése a háború miatt maradt el. Az erőfeszítéseket siker koronázta, 1959-re felépült a ma is népszerű kutató és oktató bázis a tó partján.

A Náderdőben vadmadár elsősorban a nagyobb gyerekeket szólítja meg, s nem beszél a madarak téli életéről. Ezt Dékány András egy másik kötetben pótolja. Afrikából jöttek című munkája a kisebbeknek szól, főszereplői a fekete földrészről Agárdra tartó kanalas gémek.

Költőien szép sorok idézik a Velencei-tó életét: „Hallani, ahogy fellélegzik a tó, felsóhajt. A téli szélben sírt, zokogott a nád, s a víz jégpáncél alatt dermedt. Hogy délről megjött a tavaszi köszöntő – napfény köpenyegében az enyhe fuvalom –, muzsikál a nád, ha a tavaszi szél belekap…”

Dékány András életének utolsó tíz esztendeje is az ifjúságé. Vázsonyi Endrének, a Móra Ferenc Könyvkiadó egyik vezetőjének biztatására fordult vissza 1918-as fiumei, adriai élményeihez. – Bennem, legbelül egy tizenhat éves kamasz lakik – jegyezte meg egyszer, már túl az ötvenen.

Dékány András tehát könnyen fölébreszthette magában az ifjúság romantikáját: a tenger végtelenjére rácsodálkozó tinédzsert, az örök tizenévest.

És írni kezdte Matrózok, hajók, kapitányok, című regényét az Adriáról, a dalmát partok embereiről, arról a tájról, amelyen a Sándor Mátyás című Verne Gyula regény is játszódik. Emelt fővel vállalta, hogy a világhírű és népszerű, múlt századi francia kalandregény író hangját igyekszik folytatni, nemes olvasmányt adva a tizenévesek kezébe.

A Matrózok, hajók, kapitányok 1957-ben jelent meg, és óriási olvasótábort szerzett az írónak. A fiatalok kérték és várták a folytatást. Igy született és jelent meg a Háromszavas című ciklus újabb két darabja, a Csempészek, Hősök, kikötők; a Kalózok, bálnák, tengerek (1960).

További művei: Az elveszett sziget, Az óceán császára és A gyöngyhalászok titka is a tengeri élménykört festi.

Pörgetem magam előtt a földgömböt, uralkodó szín a kék. A felszín kétharmadát víz borítja. A tengerek és óceánok – irodalmunkban egyeduralkodó – révkalauza, szakavatott szépirodalmi tolmácsa Dékány András.

Az íróban egy ízig-vérig tanító, nevelő embert tisztelhetünk, aki mesélő nagyapa módjára mondja el történeteit, miközben észrevétlenül adja át azt a hatalmas tudást, amit az élet iskolájában összegyűjtött.

Szerző: Csiák Gyula