Bakonyi István irodalomtörténészt lovaggá avatták

Bakonyi István tanár és irodalomtörténész (avagy születési nevén Kovács István, későbbi írói nevén B. Kovács István, 1978 óta azonban Bakonyi István) a napokban is több irodalmi est egyik főszereplője, hiszen hetvenen túli életkora ellenére (vagy éppen azért) igen aktív. Nem csupán jelenlegi lakóhelyén, Székesfehérváron, hanem a környező településeken – így például volt lakóhelyén, Iszkaszentgyörgyön és szülőhelyén, Bodajkon – is sorra szervezi az irodalmi, kulturális eseményeket. Amelyeken rendre megcsillogtatja irodalomtörténészi tudását, amikor elemzéseket olvas fel egy-egy könyvről. Megcsillogtatja olykor humorát is, hiszen aki ismeri és volt már olyan esten, amelyet ő moderált, az tudhatja, hogy ha lehet, szereti kicsit lazábbra engedni a gyeplőt, hogy kötetlenebb legyen a beszélgetés.

A Magyar Kultúra Lovagja címeket 1998-ban alapította a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a kultúra területén huzamos ideje munkálkodók számára. Az elismerés adható életműért is, jutalmazva az irodalmi, művészeti tevékenységet. Bakonyi István esetében a tanári pálya mellett az irodalom népszerűsítéséért végzett tevékenységet ismerték el, kiemelve a Fehérváron, Agárdon és Budapesten szervezett irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat, azt a munkát, amellyel a székesfehérvári médiában terjeszti az irodalmat, illetve a Csoóri Sándor Társaság alapítását is megemlítették.

Bakonyi István kérdésemre elmesélte: arról, hogy jelölik a lovagi címre, Gáspár Ferenc írótól szerzett tudomást (akiről egyébként ugyancsak több írása jelent már meg). Örömmel fogadta a jelölést, hiszen mások mellett olyan neves alkotókat tiszteltek meg ezzel az elismeréssel, mint például Vidnyánszky Attila, Jókai Anna, Korda György, Kallós Zoltán, sőt a vármegyéből is többeket avattak már a Magyar Kultúra Lovagjává.

Bakonyi István röviden felidézte szakmai útját, amelyen szinte végig párhuzamosan futott tanári pályája és irodalomszervezői tevékenysége. A Pécsett szerzett magyar-angol szakos diplomát később bölcsészdoktori disszertációval fejelte meg. Eddig harminckilenc önálló kötete jelent meg közöttük naplójegyzetekkel, esszékkel, kritikákkal.

Az irodalmi témájú beszélgetések kezdetét a bodajki évekhez köti: az 1980-as években a könyvtárban szerveztek esteket. Székesfehérváron összesen három iskolában tanított, és ezek mindegyikében továbbadta az irodalom szeretetét, megmutatta kultúraszervezői mivoltát. Legendás például a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tartott rendhagyó órája Pilinszky János költővel, akinek ez volt az utolsó nyilvános szereplése. A Kodolányi János Főiskolán és a Gorsium Művészeti Szakgimnáziumban töltötte utolsó tanári éveit, és ezekben az intézményekben is iestek, kiállítás-megnyitók sora kapcsolódik össze a nevével.

Ha pedig falvak és vidék, akkor a már említett két település mellett feltétlenül meg kell említeni Zámolyt, amely az onnan származó Csoóri Sándor miatt fontos. (Bakonyi István jelenleg a Csoóri Sándor Társaság elnöke, de korábban tizenöt évig a Vörösmarty Társaság élén is állt). Fontos továbbá Bakonycsernye, Fehérvárcsurgó és Agárd vagy Gárdony is – e helyszíneken rendszeresen bukkan fel az irodalomtörténész többnyire ismert írók, zenészek társaságában. Ugyanakkor emlékszik: Kápolnásnyéken is volt például zsűrizni egy Vörösmarty-szavalóversenyen a

2000-es években. Beszélgetett vagy szervezett estet mások mellett Sebestyén Mártával, Sebő Ferenccel, Sinkovits Imrével, Jókai Annával, Petrőczi Évával, a helyi, kortárs szerzők közül pedig folyamatosan követi például Simek Valéria, Gál Csaba vagy László Zsolt költők, írók pályáját. Szívesen emlékszik a Vörösmarty Mihály Könyvtárral közös estek közül azokra is, amelyeken együtt emlékeztek meg Jankovich Ferenc költőről. - Valóban nagy öröm, hogy már eddig is ennyi nagyszerű emberrel, művésszel találkozhattam, beszélgethettem – tette hozzá Bakonyi István.

Kívánjuk, hogy sokáig folytatódjon a sor.