Lukács László búcsúztatása: "ahol most ő van, ott a mosoly és a békesség az úr" (galéria)

Családja – Demeter Zsófia történész, a Szent István Király Múzeum nyugalmazott igazgatója, Lukács Miklós és Károly -, kollégái, barátai kísérték utolsó útjára január 27-én, szombaton délelőtt Lukács László néprajzkutatót, a néprajztudomány doktorát, muzeológust, egyetemi tanárt.  Brückner Ákos Előd katolikus plébános tartotta a gyászszertartást e szeles, de napsütéses szombaton a Budai úti református templom kolumbáriumában, ahol így emlékezett meg Zámoly és Fejér vármegye díszpolgáráról: „Odaadó munkája mellett is törődött családjával, hűséges, gondos férj, gyermekeiről gondoskodó, jól nevelő apa volt”. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Szent István Király Múzeum saját halottjának tekinti.

Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum igazgatója is búcsúzott tőle. Elmondta: Lukács László – vagy ahogyan sokan nevezték: Laci bácsi -, feleségével együtt majd ötven éven át állt a múzeum alkalmazásában, aki ez idő alatt meghatározó alakja volt az intézménynek, s nyugalmazása után is aktív résztvevője maradt.

- Kiváló szakember volt, aki mindig a legjobbat nyújtotta. Munkáját mindig nagy precizitással és odafigyeléssel végezte. Mindig segítőkész volt a kollegáival és mindig kész volt megosztani a tudását, amely ma is példaértékű. Leírhatatlan veszteség érte a családot és a szakmát egyaránt. Laci bácsi számunkra több volt egyszerű kollégánál: mindenkihez volt egy kedves szava, egy tanulságos története. Sokat nevelt szakmailag és az életre egyaránt…

A gyászszertartáson sok közös élményt idéztek fel a beszédet mondók. Merthogy Laci bácsihoz valódi történetek, igazi kapcsolódások fűztek mindenkit, akivel találkozott.  Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is ezekre emlékezett, azokra a beszélgetésekre, amelyek hozzá kötődnek.

- Hinnünk kell, hogy ahol most ő van, ott a mosoly és a békesség az úr. Miközben valójában Lukács László életében a mosoly és a békesség mindig jelen volt. Jellegzetessége volt a valódi beszélgetés, annak igénye – emlékezett. Legutóbbi kutatómunkájának sorsát szinte egészen a halála előtti órákig szívén viselte, így most Cser-Palkovics András megígérhette: kiadják, ahogy azt ő szerette volna. - Közös kötelezettségünk és kötelességünk azonban nem csak a kiadása, de az is, hogy kézbe vegyük, olvassuk azt!

Kemecsi Lajos, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke és a Néprajzi Múzeum főigazgatója megemlékezett gazdag, színes szakmai életútjáról, kiemelve közben: Lukács László, hivatása utánpótlása érdekében, nem sajnált semmilyen áldozatot. Mint fogalmazott, a kortárs néprajzkutatás területén Lukács László az egyik legsokoldalúbb érdeklődésű, kiemelkedő teljesítményt nyújtó tudós volt. Sokszínű tudományos érdeklődésének fő kutatási témáihoz tartozott a magyar és a közép-európai néprajz számos területe: a népi építészet, a tanyák néprajza, a céhes hagyományok, népszokások, a szentek kultusza, a táj- és népkutatás.

- Igazi tudós muzeológust veszített a magyar néprajztudomány. Vigasztalhatjuk magunkat, hogy megmaradt nekünk és az utánunk jövőknek a folyóiratok, a könyvek lapjain egy hallatlanul gazdag életmű. Olvassuk tehát a nekünk megmaradt műveket olyan szorgalommal és figyelemmel, mint ő olvasta volt a mi írásainkat…

Isten nyugosztaljon Laci bácsi.