Szigorú volt a hozzáértő közönség a Móri Borvidéki Bormustra első állomásán, Söréden

Immár 24. alkalommal indult útjára a Móri Borvidéki Bormustra, melynek lényege, hogy év elején, egy szakértőkből álló mag, és több borosgazda, illetve számos borászat képviselője által alkotott csapat végiglátogatja a borvidék szinte valamennyi települését, hogy ott a helyi erőkkel kiegészülve közösen megvizsgálják a korábbi évjárat kész, félkész, vagy éppen még sok kezelést igénylő borait.

A Móri borvidék települései közé tartozik maga a névadó, a járási központ, valamint Pusztavám, Csókakő, Csákberény, Zámoly és a terület legkisebbje, Söréd. Ebben az évben legutóbbi lett az első település, akinek borkészítő lakosai bemutathatták a 2023-as év újborait. Mielőtt azonban felcsapott volna az első hullám a fehér abroszon sorakozó poharak belső oldalán, Varga Máté szólt pár szót a megjelentekhez.

– Egy olyan barátunk, kollégánk nem lehet itt közöttünk, aki nagyon sokat tett az asztalra, akár szakmailag, akár úgy is, mint a Sörédi Szőlőhegyért Alapítvány vezetője, ezért kérem, hogy emlékezzünk egy perces néma csenddel Pisch Istvánra – mondta a Móri Borvidék Hegyközségének elnöke, aki a tiszteletadást követően úgy fogalmazott:

– Nehéz időszak van mögöttünk, hiszen a 2023-as évjárat nagyon csapadékos időben termett, rengeteg egészségügyi problémával küzdöttek a gazdák. Cseh Sándor kollégánk tájékoztatott arról, hogy az idei bormustra a 24., ugyanis kettő elmaradt a Covid miatt, ám ha a 2000. évben tartott elsőt is hozzászámoljuk, akkor ez a 24. alkalom, vagyis lassan negyed évszázadosak leszünk és az eredeti céljainkat majdnem el is értük. Emellett ez már nem csak egy szakmai, hanem már egy társadalmi esemény is, és öröm látni, hogy ennyien össze tudunk jönni egy közös téma, a szőlészet-borászat mellett, ahogy annak is örülök, hogy látok itt fiatal arcokat, akik remélem becsatlakoznak majd a közösségbe – mondta Varga Máté.

A bormustra lebonyolítója Szabó Imre volt, aki összesen 27 bort konferált fel az egybegyűlteknek. A borvidékre jellemző módon elsősorban fehér borok kerültek a poharakba, de négy rozét és négy vöröset is megismerhettek a mustra vendégei.

A kezdés gyanánt kihozott vegyes fehérek között volt több, aminek magas volt a kéntartalma, ám a szakemberek egyetértettek abban, hogy inkább legyen magasabb a kénje, minthogy kénhiányos, kezeletlen, fáradt legyen a bor.

Egy közepes, de hiba nélküli Zöld veltelini után egy neutrális Ezerjó folytatta a sort, majd egy Zengővel, három Zenittel és egy kissé már fáradt Generosa-val búcsúzott az Ezerjó család.

A világfajták közül egy Szürkebarát került a poharakba, a Szabadkai Pincének köszönhetően. A technológiai borról azt mondták a felszólalók, hogy kellemes, illatban, zamatban gazdag. Ebben a kategóriában volt két Chardonnay is, melyek közül az egyiket különösen megdicsértek a szigorú, szinte már a kákán is csomót kereső, de természetesen rendkívül objektív ítészek.

Egy Királyleányka is kiválóan szerepelt. Olyan szavakat hallhattunk, hogy fiatalos, lendületes, reduktív, így igazán fiataloknak való, kedvelhető, jó bor.

A Rizling családot egy Szilváni és egy Rajnai képviselte, előbbinek az illata igazán elnyerte a kóstolók tetszését. Az utánuk következő Sauvignon Blanc a Móri Borbarát Hölgyek vezetője, Bäcker Zsuzsanna számára finom volt és kellemes, még ha nem is fajtajelleges.

Volt még egy szép megjelenésű Sárga Muskotály, melynek az illata az egyik hozzászóló szerint a citrus, illetve a pomeló irányába ment el, igaz, a kritikus hozzátette, hogy biztos abban, hogy meglesz erre is az igény.

Szili Sándor móri gazda feltette közben a kérdést:

– Kérdezem a szakmát, a hozzáértőket, hogy jó-e ez nekünk? A fiatalokat dilemmába hozzuk, mert van borpatika, technológia, kémia, összerakott bor, de akkor hol van mögötte a szőlő?

A Borpatika vezetője, Gál Sándor azt felelte:

– Mindent a piac dönt el. Az a jó bor, amit el lehet adni, és amit ki is fizetnek. Móron a borok összes szegmense megtalálható, és mindnek van piaca is, vagyis létjogosultsága is.

Törő Gábor országgyűlési képviselő is azt hangsúlyozta, hogy arra kell készen állnia a gazdáknak, hogy a teljes piacot ki tudják szolgálni, különösen a fiatalokat, hiszen a Móri Bornapok vendégeinek is a 70 százaléka fiatal.

Erre felszólalt egy teljesen új belépő, egy fiatal, Pallag László, aki az új generációnak szánt borokról ezt mondta, nagy tapsot váltva ki a hallgatóságból:

– A felét nem értem annak, amit itt mondanak a megjelent szakemberek, de azt tudom, hogy ez a bor virágillatú, savanykás, gyümölcsös, kifejezetten kellemes, így el tudom képzelni, hogy a Balaton parton iszogatom, de azt is, hogy a barátokkal fröccsként fogyasztom.

A fehérborok kóstolóját Sáfrán András foglalta össze. A csákberényi családi pincészet tulajdonosa azt is mondta: – Vezessünk ki mindenkit a pincevakságból, mert ez lenne a mustra célja.

Volt még egy Sirah rozé, amit azért fontos kiemelni, mert születése különleges körülmények között történt. A bor tulajdonosa elmondta, hogy a felesége nem engedte, hogy vörös bort készítsen ebből a kiváló fajtából. A gazda párja azzal magyarázta kérését, hogy a sötét rubin színű bor foltjai nem jönnek ki a terítőből. A nagy nevetést követően valaki azt javasolta, tegyenek üveglapot a terítőre, míg mások egyszerűbb megoldást javasoltak: Cserélje le az asszonyt a borosgazda.

Voltak még hagymahéj felé hajló színű és egészen piacos rozék, ahogy négy vörös is, melyek közül az egyik meglepően édes volt, míg a másik a régi időket idézte, ugyanis Elvira, Otelló, Noah és Izabella szőlőkből készült, vagyis igazi direktermőcsokor adta az alapját.

A mustra végén, a vacsora előtt a Paulus Borház egyik képviselője egy kiváló, száraz tankpezsgőt töltött mindenki poharába.

A következő helyszín Csókakő lesz a mustrák sorában, így most a vár alatt élők számíthatnak szigorú bírálatokra és persze jobbító szándékra, tanácsokra.