Újra felépítenék a sevillai világkiállítás építészeti csodáját (galéria)

Makovecz Imre rajongott a sportért, kézilabdázóként magyar bajnoki címet szerzett. Nagy tisztelője volt olimpikonjainknak, lelkesen szurkolt a Ferencváros labdarúgó csapatának, és személyesen Kű Lajosnak, akit kedvenc játékosaként emlegetett. Fia, Pál – aki szerdán koszorút helyezett el a székesfehérvári olimpiai emlékműnél –, a FEOL-nak felidézte: náluk nem volt otthon televízió, édesapja csak a szöuli olimpia előtt vett egy készüléket, majd miután véget értek a versenyek, gyorsan túladott rajta. Semmi sem akadályozhatta náluk az esti tartalmas időtöltést, a beszélgetéseket. (A Makovecz Pállal készült interjút rövidesen olvashatják a FEOL-on.)

Makovecz Pál igyekszik megőrizni édesapja szellemiségének, magyarságának, életművének emlékét. A koronázó városban beszéltek elsőként arról az elképzelésről, hogy Magyarországon – talán Budapesten, talán Székesfehérváron, de erről még egyeztetni kell – újra felépítenék az 1992-es sevillai világkiállítás szenzációs alkotását, a magyar pavilont. Nem először gondolt erre Kű Lajos, aki annak idején sok ezer őszinte csodálóval együtt a helyszínen maga is meglátogatta a világkiállítás remekművét, látta és tapasztalta azt a rendkívüli nemzetközi érdeklődést, amely a magyar építész munkáját övezte.

Kű Lajos először 2002-ben Makovecz Imrével és Kondor Katalinnal, a Magyar Rádió akkori elnökével együtt kezdeményezte, hogy kerüljön haza az alkotás, de az akkori baloldali politikai hullámverések közepette, a „Merjünk kicsik lenni!” szocialista-liberális szlogen jegyében ezt az elképzelést elgáncsolták, csakúgy, mint a budapesti világkiállítás és olimpia tervét. Makovecz Imre 2011-ben meghalt, örökségét fia, Pál ápolja, aki nagy örömmel fogadta Kű Lajos javaslatát, amelyhez kitörő lelkesedéssel csatlakozott Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész, a székesfehérvári Mátyás szobor és olimpiai emlékmű alkotója is. Bíznak abban, hogy megfelelő támogatói háttér mellett elképzelésüket siker övezi majd, és akkor újra felépülhet az alkotás, amit több mint három évtizede székely ácsok és erdélyi mesteremberek a Kossuth- és Ybl-díjjal elismert néhai építész irányítása alatt Andalúziában elkészítettek.

A spanyolországi világkiállítás bezárása után Makovecz Imre építészeti főműve négy évig csaknem kihasználatlanul dacolt az idővel. Az ABC de Sevilla című spanyol lap beszámolójából tudjuk, hogy a sevillai expó egykori 67 pavilonjából ma csak 15 áll, a többit lebontották. A megmaradt konstrukciók közül csak nyolc élvez helyi védelmet, ám ez automatikusan nem jelentett garanciát arra, hogy a kiállítás két gyöngyszemének tartott magyar és chilei munkát megóvják a pusztulástól. Időközben egy spanyol befektető megvette a magyar pavilont, de cége csődbe ment, az alkotás állapota pedig tovább romlott. Ezt a folyamatot látva két éve, másfél millió euróért megvette a Makovecz-művet egy cordobai üzletember, majd további közel egymillió eurós összegért felújította.

De mindez ott történt, több ezer kilométernyi távolságban Magyarországtól. Azonban ha Kű Lajos, Makovecz Pál és Melocco Miklós elképzelése megvalósul, hazánk valamelyik szerencsés városában is csodájára járhatnak majd a nagy magyar építész remekművének. Tömegek látogathatják meg az alkotást. Ráadásul, mivel Makovecz Imre – akit Sevillában a világ legnagyobb építészének kiáltottak ki, aki miatt boldogság és büszkeség volt Spanyolországban magyarnak lenni –, 1935-ben született, ezért Kű Lajos saját ötlete nyomán azt is el akarja érni, hogy az ilyen szempontból jubileumi 2025-ös esztendő legyen Makovecz-emlékév!