A sebek még nem gyógyultak be - megemlékezés a pusztavámi Kitelepítési Emlékműnél

2012-ben emléktáblát avattunk a kitelepítettek, az elűzöttek emlékére, amely itt előttünk egy kiformált kőtömbön látható. 2012. óta minden év februárjában eljövünk ide, hogy emlékezzünk azokra, akiket elűztek otthonukból. Ma is eljöttünk ide a Falumúzeum elé, ide, a kitelepítettek, és a kitelepítés emlékére állított mementóhoz, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk – kezdte beszédét Csordás Mihály, Pusztavám polgármestere, majd így folytatta: – Eljöttünk, hogy fejet hajtsunk a szenvedők előtt, számot vessünk a magyarországi németséget ért bánásmóddal, jelezve a jelen és az utánunk következő koroknak: emberek, népcsoportok faji, vallási alapon való megbélyegzése, kitaszítása, elűzése soha többé ne ismétlődhessen meg.

A mai napon történelmünk egyik drámai szakaszával őszintén kell szembenézni. A kitelepítést egy 1945 végi kormányrendelet írta elő. Pusztavámot és a környező településen élőket ugyan elkerülte a kitelepítés első szakasza, de a kormányrendeletet követően – közel két esztendő után, – a Fejér megyéből a németek kitelepítését a szlovákiai magyarok erőszakos betelepítése, a csehszlovák kormány 1946-os magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezménye vetette fel.

1948. februárjától áprilisig közepéig tartott ez a borzalom. Pusztavámról 154 családot, 611 embert, Mórról 436 családot 1349 embert telepítettek ki.

Említhetem akár Bakonykúti, Gúttamási, Balinka és Isztimér településeken élőket is. Fejér megyéből – levéltári adatok szerint – 10 628 német lakost telepítettek ki.

76 év telt el azóta. Történelmi léptékben nem nagy idő, emberélethez mérten azonban nagy idő. A sebek még nem gyógyultak be és még hosszú ideig nem gyógyulnak be.

A magyarországi németség és a pusztavámi németség megmutatta, hogy bár soha nem felejti ezt a tragikus eseményt, nem a múltból táplálkozik, hanem a jelent segíti és a jövőt építi. A német nemzetiségi önkormányzat tevékenysége, testvértelepüléseink kapcsolata, a német nemzetiségi általános iskola, óvoda, a német nemzetiségi tánccsoport, a fúvószenekar, az énekkar, de még a Kvircedli fesztivál is, a jelent és a jövőt jelenti közösségünk életében.

Üzen nekünk a múlt. Üzeni, hogy e hazában, Magyarországon és ezen a csodaszép településen, Pusztavámon, békében, egymást segítve éljünk és élünk. Bármely nemzetiséghez, bármely felekezethez tartozunk. Pusztavámon vállaljuk, erősítjük egymást. Pusztavámot az összetartozás, a hagyományok őrzése, lakóinak szorgalma, a múlt tisztelete jellemzi.

Pusztavám lakói együtt emlékeznek. Pusztavám lakóit nem gyengíti az emlékezés, hanem erősíti. Nekünk – akik e borzalmat nem éltük át –, a jelen és a jövő nemzedékének dolgunk és kötelességünk van. Mindenekelőtt az, hogy mindenkinek egyet kell érteni abban, hogy - se egyént, se népet, népcsoportot – ne űzhessenek el soha többé a szülőföldjükről sem ma, sem a jövőben.

Ez a tragédia soha többé ne ismétlődhessen meg!

Emlékezzünk és emlékeztessünk!

Csordás Mihály polgármester beszéde után, koszorúzásra került sor a kitelepítési emlékkőnél. A tisztelet virágait az önkormányzat, a helyi álltalános iskola, a történelmi egyházak, a helyi német önkormányzat és a civil szervezetek képviselői helyezték el.