Fejér évfordulós emlékei

Újabb fejlesztések 

„Bogárd. Nevét már a XIV. századi krónikák említik, mint a Sárvíz menti, Tinódiak birtokához tartozó kistelepülését. A sár előtag a későbbiekben ragadt a helynévhez, utalva a még a közelmúltban is meglevő valamikor kerékagyig érő, vendégmarasztaló sárra. Sárbogárd jelenéről és jövőjéről a városjogú nagyközség tanácselnökével Szalai Istvánnal beszélgettünk, akit néhány nappal ezelőtt mentettek fel vb-titkári funkciójából és választottak meg elnöknek.” – Kezdte cikkét 1984 februárjában a Fejér Megyei Hírlap. „A vendégmarasztaló sár már csak a múlté. Az elmúlt három év munkájának eredménye: 40 kilométer út korszerűsítése. Az államigazgatási területen 13 és fél ezer, a körzetben – a volt járásban – 43 és fél ezer ember él. Mezőgazdasági jellegű terület ez, bár a hetvenes években ipari üzemek települtek ide. Évi tizenhárom lélekkel növekszik a lakosság létszáma, s ez elhanyagolható. Az a lényeg, hogy stagnálunk, s nem csökken a lakosság létszáma, mint a környező települések mindegyikében. Tavaly épült egy 16 tantermes iskola, másfél millió forintot fordítottunk az orvosi ellátás korszerűsítésére. Bővítettük, felújítottuk a két bölcsődét, központi fűtéssel láttunk el nyolc intézményt, iskolákat, óvodát, klubkönyvtárat – nyilatkozta Szalai. 

A nyitott város 

Egész oldalas interjút közölt 1994-ben a hírlap Balsay Istvánnal. „Székesfehérvár polgármestere immár lassan kilenc éve dolgozik a városért, és talán kevesen tudják, hogy egy nem is oly régen készült közvélemény-kutatás szerint a legnépszerűbbek egyike. S bár lehet, hogy némelyek megkérdőjelezik ezt, azok a változások, amelyek már 1987–88-ban megkezdődtek, amelyek eredményeként napjainkra Székesfehérvár kibocsátó városból befogadó várossá változott, egyértelműen jelzik, hogy a település túlélte a keleti piacok összeomlása okozta megrázkódtatást, él és gyarapodik. És, hogy ebben a polgármesternek is jelentős a szerepe, még legádázabb ellenfelei sem vonhatják kétségbe” – olvasható a felütésben. Az interjúban a többi között elmondja: „Fontos, hogy a polgár ne csak otthon érezze magát, de büszke is legyen fehérvári voltára.”