Jó reggelt, Fejér vármegye!

Beszálltam a kocsiba és elindultam. Nagy lendülettel pörögnek a kilométerek, az indexet sűrűn használom, előzőm, haladok, még talán sietek is, pedig tudom, ha előbb odaérek se tudom az időt siettetni. Az egyik autópályáról átmegyek a másikra, ahogy közeledem a célhoz érzem, a fáradtságom oda lett, a pulzusom emelkedik, a mosoly pedig megjelent az arcomon. Leparkolok, sétálok egy pár percet, megérkezem a váróba, ahol vendégként még nem jártam. Nézem az egyre csak kinyíló ajtót, nem ő az, és ő sem, mennyi ember jön egyszerre, hátha már a következő turnusban meglátom. Telnek a percek, a mosolyom pedig az arcomon ragadt, aztán kinyílt az ajtó és megpillantottam Őt, egy csapásra elillant a napok óta jelenlévő üresség, helyét pedig a mérhetetlen boldogság vette át. Itthon van a mosolyom.