A gyerekek gyakran nem érzik a tetteik súlyát

A közelmúltban a Seregélyesi Baptista Általános Iskolába hívták Dér Tibort, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának századosát, aki a 7. és a 8. évfolyam tanulói előtt „Az internet veszélyes (?!)” címmel tartott előadást. A rendőrtisztet egy másik alkalommal Bayer Mónika Anna ügyvéd, a fiatalkorúak ügyeinek szakjogásza és családjogi szakjogász követte a katedrán. A FEOL őt kérdezte.  

– A közelmúltban az iskolában olyan, akár büntetőeljárást eredményezhető problémára derült fény, amikor csak azon múlott, hogy nem lett jogi folytatása egy esetnek, hogy a sértett gyermek szülei visszavonták a feljelentést – mondta Bayer Mónika Anna. – A pedagógusok a mindennapokban azt tapasztalják, a gyerekeknek fogalmuk sincs arról, hogy kis társaik felé tanúsított magatartásukkal milyen bűncselekményeket követhetnek el, valósíthatnak meg. Sok diák ezzel csak akkor szembesül, amikor a sértett kiskorú tanuló szülei beavatkoznak, és rendőrségi eljárást kezdeményeznek. Előadásaim annak bemutatását célozzák, hogy jogi szempontból megközelítve mikor válik egy csínytevésnek tűnő cselekedet adott esetben bűncselekménnyé, és miként kerülhetnek emiatt bajba a gyerekek.

Akik az elhangzottakat „nagyon jól” fogadták – tette hozzá a szakember.

– Ezt idézőjelben értem, mert nagy volt a döbbenet, az arra való érdeklődő rácsodálkozás, hogy valóban hány esetben lehetett volna komolyabb problémája egy-egy gyermeknek abból, amit a diáktársával művelt. Értem ez alatt a zaklatást, az egymásról készített fényképeket, azok megosztását, továbbítását. Az a cél, hogy az ilyen negatív jelenségeket még időben sikerüljön megfelelő módon kezelni, amikor még érti a gyermek, mit jelent: eddig és ne tovább! Ne várjuk meg, hogy miután véget ér a szülői ellenőrzés, a nyomozó hatóságnak kelljen beavatkoznia egy-egy esetnél, hiszen egy ilyen következmény már nagyon rossz irányba terelheti a fiatalt. Az előadás közben úgy vettem észre, a téma mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődést. Maga a dermedt csend is sokatmondó volt, nem hallottam zajt, beszélgetést, senki sem vette elő a telefonját, ami önmagában pozitív kritika, ezért személy szerint nagyon jó tapasztalatokat szereztem a találkozásaink alkalmával.

Hamarosan, március 6-án, szerdán 16 óra 30-tól a szülők is meghallgathatják majd Seregélyesen, a Művelődési Házban Dér Tibor százados és Bayer Mónika Anna ügyvéd figyelemfelkeltő előadásait. A szervezők bárkit szívesen látnak, akik kíváncsiak a tanácsaikra.  

– Arról beszélünk majd, milyen veszélyek fenyegetik a gyerekeket, és a szülők miként tudnak segíteni nekik. Meg kell értetni a szülőkkel, hogy nagyon könnyen sértetté válhatnak a gyermekeik, de sok esetben a diákok a magatartásukkal maguk alapozzák meg azt, teszik ki magukat annak, hogy sértetté váljanak egy bűncselekményben. Legyen az például gyermekpornográfia, vagy másokat veszélyeztető magatartás.

A jogász leszögezte: elég árnyalt a kép, de tévhit, hogy a gyermek nem felelősségre vonható. Nálunk a jog 18 év alatt minősíti fiatalkorúnak az elkövetőt, ebben a körben kell vizsgálni a beszámítási képességet, azt, miként tudta felmérni magatartásának a következményeit, és hogyan tudott aszerint cselekedni. Bizonyos bűncselekményekért egy gyermek már 12 éves korától felelősségre vonható. Megkérdeztük: miközben Nyugat-Európából, az Egyesült Államokból sok olyan hírt hallunk, amelyek az iskolai erőszakról szólnak, szerinte nekünk kell-e aggódnunk?

– Annyira nálunk nem rossz a helyzet, hála Istennek ott még nem tartunk, hogy elharapózott volna az erőszak az iskolákban. Még nem kell megkongatni a vészharangot. Nagyon sokat köszönhetünk a különböző prevencióval foglalkozó szervezeteknek, a rendőrségnek, mindazoknak, akik bűnmegelőzéssel, vagy éppen szenvedélybetegségekkel összefüggő előadásokat tartanak. Mindig van munka és mindig van mit tenni, de nem tapasztalom, hogy veszélyes üzem volna hazánkban az iskolába járás. Személy szerint szívügyem, hogy a fiatalok, a gyerekek legyenek tisztában a helyzettel, hozzuk őket „képbe” abban a tekintetben, hogy felelősek a tetteikért. Meg kell velük értetni, hogy egy bizonyos ponton túl nem tudják a felelősséget másra hárítani: e tudásnak az átadását küldetésemnek tartom. Látom és tapasztalom, mivé formálódik a világ, és az a véleményem, hogy nem lehet a gyerekeket ebben a helyzetben magukra hagyni. Szinte mindentudónak gondolják magukat ebben a nagyon sok impulzust, nagyon sok ismeretet hordozó, nagyon gyors világban, ugyanakkor megdöbbentő, hogy ehhez képest gyakran még az alapvető dolgokkal sincsenek tisztában – és nem a büntető kódex tételes ismeretére gondolok. A szakembereknek kutya kötelességük élő szóval oktatni a fiatal generáció tagjait, az online megjelenés kevés, szükség van személyes jelenlétre. A mi feladatunk a gyerekeket felkészíteni a felnőtt életre.