Ismerjük meg Fejér településeit! – Csákberény

A Csákberényről készült videónkat ide kattintva tekinthetik meg. 

A község tele van történelemmel és történetekkel, melyek megérintik a látogatók lelkét. A hatást csak fokozza az épített és a természetes környezet – a régi temető csendes keresztjei, a Merán park hangulatos, ősi fái – köztük egy 190 éves, telt virágú gesztenyefa, ami minden tavasszal rózsaszín virágot bont –, az ösvényeket és pihenőket rejtő erdők, az Orondi- és az Öreg-hegy pincéi, szőlőtőkéi. Az onnan nyíló kilátás pedig egy pohár jó fehérbort kortyolgatva még varázslatosabb. Ne feledjük, a Móri borvidéken járunk!

Csákberény környéke már a kőkorszakban lakott volt, de később a római, majd az avar korban is létesültek települések a területen. Utóbbi bizonyítéka az Orondpusztához tar­tozó Dió­si-dűlőben feltárt, 1200 sírból álló temető, melyet 1935-ben a Gánt–Bodajk közötti bauxitszállító kisvasút építése közben találtak. Közülük a harmincas évek végén László Gyula 400 sírt tárt fel. A temető érdekessége a páratlanul gazdag gyöngylelet. 2019-ben, majd idén további sírok kerültek felszínre, s ezek leleteinek egy részéből kiállítás is nyílt a Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumban.

A település a középkorban előbb a közeli Csókakő várának birtokához tartozott, majd több gazdája is volt. A 144 éves török uralom alatt elnéptelenedett. A 17. század második felében a betelepülőknek köszönhetően éledt újjá, akik a református vallást is magukkal hozták Csákberénybe. A református közösség ma is jelentős. Az 1848–49-es szabadságharcot követően lelkészüket, Szikszai Jánost a község katolikus papjával, Mansbarth Antallal együtt elhurcolták és kivégezték, amiért templomaikban felolvasták a függetlenségi nyilatkozatot. Történetükből született Sobor Antal Perelj, Uram! című kisregénye, amelyet színpadra is állítottak néhány éve, és amelyből tavaly filmet is forgattak. A mártír papokról minden évben megemlékeznek a faluban.

Csákberényben csendesen folyt az élet, és egészen a II. világháború végéig fejlődött is a település. 1945-ben azonban a környéken három hónapra megmerevedő front hatalmas károkat okozott mind ember­életben, mind pedig az épületekben. A Merán-kastély is ekkor pusztult el, maradványait az ötvenes években bontották le. Helyén ma a kultúrház áll.

A faluban élénk közösségi élet folyik, a csákberényiek össze­tartók, segítőkészek és jó vendéglátók is egyben. Ezt bizonyítják azok a programok, amelyek híre túlnőtt a község határain.

Vadak, vadászok

Csákberény utolsó birtokosai Merán János és Lamberg Ladislaja házasságának köszönhetően kerültek Ausztriából Magyarországra.

A család férfi tagjai szívesen és rendszeresen vadásztak, de csak annyit, amennyit a gondos vadgazdálkodás megengedett. Többen kitűnő vadászoknak is bizonyultak. Így például ifjabb Merán Fülöp is, aki később osztrák válogatott koronglövőbajnok és remek vadászíró lett. Az édesapja s az ő nevét viselő múzeum ezeknek a vadászatoknak az emlékét is őrzi, miközben bemutatja a Vértes vadászati és erdészeti múltját és jelenét, építve az egykori nagy múltú csákberényi Lamberg, majd későbbi Merán, illetve a csákvári Eszterházy uradalmak történeti és tárgyi emlékeire.

Csákberény történelme a családokat is megérintette

Lapunk ezúttal is megkért három embert arra, mondja el, miért szeret ebben a faluban élni.

Madarász László feleségével és hat gyermekével Miskolcról költözött Csákberénybe, ahol gyorsan bekapcsolódtak a közösségi életbe. Azt mondja, mindig szerettek volna vidékre költözni, ám az, hogy éppen ide hozta őket az élet, székesfehérvári munkájának is köszönhető. Nagyon szeretnek a gyönyörű környéken fekvő településen élni, melynek ráadásul történelmi múltja is megérintette a családot.

Zsigmond Istvánné tősgyökeres csákberényi családba született, egész életét a faluban töltötte, ma már unokáira vigyáz, akik szintén helyben járnak óvodába, iskolába. Édesanyja tevékeny részt vállalt a faluház létrehozásában, anyagának összegyűjtésében. Arról is mesélt, hogy az utóbbi időben, főleg az elérhető családtámogatásnak köszönhetően több fiatal érkezett a faluba, ami jó. Kiemelte, hogy a csákberényi emberek rendesek, összetartók, a faluban pedig minden megvan, amire szükség van. Pezsgő a közösségi élet is, az egyesületek számos programot szerveznek.

Kőrösi Ödön és felesége Székesfehérvárról költözött Csákberénybe. Először csak hétvégi telket vásároltak az Öreg-hegyen, aztán amikor nyugdíjba mentek, végleg Csákberényben „ragadtak”. – Úgy jöttünk ki ide, hogy ősszel majd visszamegyünk Fehérvárra, ahol megvolt még a 6. emeleti lakásunk. Ennek tizenöt éve, és mi azóta egyetlen éjszakára sem mentünk vissza a városba – nevetett.