Ismerjük meg Fejér településeit! – Jenő

Jenőről készült videónkat ITT tekinthetik meg!

A török hódoltság előtti falu eleinte lakatlan puszta, 1770-től 1861-ig Nádasdladányhoz tartozott, 1861-től kisközség a székesfehérvári járásban, 1950-től önálló tanácsú község. A Nyugat-Mezőföld északi részén helyezkedik el, központi belterülete feltöltött pleisztocén eróziós völgyben fekszik. Lakosságszáma 1293 fő, közel a Balaton, s úgyszintén Székesfehérvár. Csendes, békés, élhető kistelepülés, lakói úgy tartják, hogy a múlt értékeinek összegyűjtése, eleik szép hagyományainak őrzése a ma élők szent kötelessége.

Csendes, békés kistelepülés, amelyhez közel a Balaton és Fehérvár

Olvasóink jelölései alapján Jenő legjellemzőbb épített öröksége a katolikus templom. A Munkás Szent József katolikus templom alapkövét 1995- ben tették le, a felszentelése 1999-ben történt. A megye legfiatalabb temploma fontos szerepet tölt be a falu életében, hiszen a híveknek hosszú évtizedeket kellett várniuk arra, hogy templomuk legyen. A harmonikus arányú, modern templomot Csutiné Schleer Erzsébet székesfehérvári építész tervezte, az oltár fölött elhelyezett Szent József-szobor Svájcból kapott ajándék, a falakon Csonka Ernő stációját helyezték el. Az üvegkép Makray Marianna iparművész, a keresztelőkút teteje Tóth János és Simon János munkája. A templomban található szobrok, képek, kegytárgyak, szőnyegek mind a hívek adományai, a Fatimai Szűzanya szobra szintén adomány. Bálint József helyi fafaragó Munkás Szent József-szobra a templom bejárati részét díszíti. A hívek és az önkormányzat is a szívén viseli a templom sorsát. Amint megtudtuk: a templomépítés gondolata 1990-ben, az önkormányzati választások után fogalmazódott meg a megválasztott képviselőkben.

Elképzelésükkel megkeresték a Veszprémi Érsekséget (a hitélet szerinti tagozódás szerint Jenő a Veszprémi főegyházmegyéhez tartozik), az egyeztetés pozitív végkifejlettel zárult, és az érsekség Nagy Károly címzetes apát, kerületi esperes, kanonok plébánost bízta meg az építkezés fővédnökségével. Károly atya még külföldi útjain is hirdette, hogy ebben a kicsiny faluban templomot építenek. A Rózsafüzér Társulat jelenleg is működik a templomban, a falu plébánosa Felker Zsolt plébániai kormányzó, a kántor Bakos Gábor. A jenői népszokások gyűjtését az 1950-es években kezdték el, a viselet ezekben az években még az „élő hagyományokhoz” tartozott: a lányok, asszonyok jenői szabású, rózsaszín brokátselyemből készült, öt-hat alsószoknyás ruhát viseltek, a legények, férfiak mizlis (cakkos) elejű inget, ezüstgombos lajbit, sötétkék ellenzős nadrágot, kemény szárú csizmát és keskeny karimájú „gyenei” (jenői) kalapot. Népi együttesük 1954-ben jött létre, 1954. július 4-én jenői népművészeti napokat tartottak, melynek kiemelkedő eseménye volt a 30 párból álló tánckar bemutatkozása (lakodalmas, üveges tánc, gyors csárdás, férfiak és asszonyok tánca, papok tánca), citerazenekarok és szólóénekesek fellépése.

A község lakóinak a legutóbbi időkig sajátos népszokásai, táncai voltak, népviseletük több darabját a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye őrzi, az asszonykórus napjainkban is viseli. Örökségük része a Kossuth utcai Kőkereszt, melyet a jenői szőlősgazdák 1832-ben emeltek. A falu múltját, történelmét leginkább ez a kőkereszt jelképezi. Az értékek sorában három parkjuk is található: a játszópark, a Millenniumi park és a Levendulás park. Mindhárom gondozott hely kis ékköve a falunak.

A helytörténeti gyűjtemény a faluban még fellelhető tárgyi emlékek, parasztházak berendezései, hagyományos ruhaviseletek, munkaeszközök, kézimunkák gyűjteménye. A jenői falunapok 2009-től a Kuglófsütő fesztivál nevet kapta az újkori keresztségben, s immár a település legjelentősebb kulturális, szórakoztató rendezvénysorozatává vált. Ugyancsak a hagyományőrzés kategóriájába tartozik a szüreti felvonulás és mulatság ünnepe. A faluban úgy tartják, fontos, hogy mindez fennmaradjon a következő generációk életében. A helyi értéktár részei Bálint József fafaragó faszobrai, valamint Körmendi Gitta költő versei és munkássága.

Igazi faluközösség, mint egy szerető, nagy család

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – Körmendi Gitta Tamási Áron örök érvényű mondatát idézi, melyet az író Ábel Amerikában című regényében olvashatunk. A többiek is így vannak vele.

- Jó volt az első megérzésem – mondja Körmendi Gitta költő. – Ahogy szétnéztem a faluban, takaros portákat, szépen megművelt földeket láttam. És az emberek köszöntek nekem, teljesen ismeretlenül. Visszaköszöntem, tisztelettel, és arra gondoltam, ahol ilyen az egymáshoz való viszony, az a hely csak jó lehet – 2005-öt írtunk ekkor. Nagyszerű itt a faluközösség, mint egy szerető, nagy család!

Fister Ferencné Mária több mint fél évszázada él a községben. Nyugdíjas, kilenc éve a templom sekrestyése. A kezdetektől fogva szívén viseli a templom sorsát, régebben csak kápolnájuk volt az iskolánál. Jól működik karitászcsoportjuk, s elárulja azt is, hogy ő maga szívesen foglalkozik népi mesemondással. A férjével kora délután indulnak Vajtán táborozó unokájukért...

Varga Roberta tősgyökeres jenői, 2017 óta a falu könyvtárosa, 2019 óta önkormányzati képviselő. Nagy öröm számára, hogy az idén már negyedik alkalommal tudják megrendezni nyári táborukat, melyen helyi és környékbeli ovisok, kisiskolások a résztvevők. – Tanulmányaim sokszor a fővároshoz kötnek, de mindig megnyugvás a számomra, amikor hazaérkezem szülőfalumba.