Jó reggelt, Fejér vármegye!

Én inkább nem szólok hazáról, ha nemzetemet tapossák. Régi, több száz éves „hagyomány” csonkítani a magyart. Ahogy elment Mátyás, ránk tört a világ, s csak kullogunk saját árnyékunk után. Jön az ünnep, de csak szívünkben bonthatjuk ki lobogónkat, hogy ne nyálazhassák össze 1300 kilométerre fröcsögő, hazájukat nyíltan eláruló bitang emberek. Mert belülről eszi a magyart a méreg. „Köztünk van a legnagyobb ellenség, / A cudar, az áruló testvérek! / S egy közűlök százakat ront el, mint / A pohár bort az egy cseppnyi méreg.” Megbocsáss nyájas olvasó, hogy amaz Petrovics fia jutott eszembe így március derekán, hisz’ ünnep van, a nemzeté! Bár dühöm fojtogat, mégis kibontom én azt a lobogót, nem csak ott, a szívem helyén!