Természetes és egyszerű volt, és ez erőt mutatott

A gárdonyi Ocsenás Katalin emlékeztetett rá, hogy az előző, lemondott köztársasági elnök, Novák Katalin beiktatási ceremóniáját annak idején reprezentatívabb körülmények között a Kossuth téren rendezték meg. A mostani eseménynek inkább Áder János beiktatásához volt több köze, ahhoz volt hasonlatos, hiszen ugyanúgy a Sándor-palota előtt, katonai tiszteletadás mellett zajlott le.

 – A magyarság múltját, a valaha megnyert csatákat idézve vonultak be a történelmi zászlók, amelyek az uralkodóházakat is képviselték, ahogyan az nálunk az állami, protokolláris rendezvények esetében szokás. A Magyar Honvédséget a díszegység, a Nádasdy-huszárok jelenítették meg – folytatta a szakértő. – Igazából a bevezető ceremónia készítette elő a köztársasági elnök úr beszédét, amit a jelenlévő protokolláris meghívottak előtt mondott el, és amit a közszolgálati televízió közvetítése nyomán tudtunk figyelemmel kísérni. Kubik Anna színművésznő Gyurkovics Tibor „Nemzet” című versét szavalta, a Himnuszt egy fiatal énekesnő, egykori tehetségkutató verseny győztese a fiatalabb generációk képviseletében adta elő: Kacsó Hangát nagyon sokan szeretik, új színt és minőséget hozott a népdaléneklésbe. A visszafogottság abban is megmutatkozott, hogy a korábbiakhoz képest rövidebb kulturális műsort láthattunk. A beszéd precíz és pontos volt, gondolatiságában kevésbé hatott az érzelmekre, de méltó módon hangsúlyozta a köztársasági elnök úr hitvallását. Elhangzott, hogy jogászként vállalja a szakmaiságot, nem felejti el azt, honnan jött. Hangsúlyozta, nem csak a jog eszközeivel, de személyes odafigyeléssel is ügyelni szeretne azokra, akik az ország nehezebb sorsú polgárai.

A történelmi egyházak vezetői áldást mondtak Sulyok Tamásra, illetve imádkoztak az új köztársasági elnökért.
– Kifejezték azon gondolataikat, amelyekkel jó útra bocsájtották, beszéltek a szolgálatról, a jogok védelméről, a békességről, az egyetértés fontosságáról: erre aztán Sulyok Tamás egész beszéde reflektált. Szerintem a Budapesti Ügyvédi Kamara kórusának szerepeltetése különösen bensőségessé tette a rendezvényt. Jellemző ilyenkor, hogy az országot reprezentáló híres művészek, művészeti produkciók adnak műsort egy ilyen szintű protokolláris eseményen, de ezúttal a köztársasági elnök szakmájának amatőr kórusa kedveskedett egy fellépéssel.

Ocsenás Katalin véleménye szerint a szépen felépített program nem csak megjelenésében alkotott kerek egészet, tartalmában is méltóságteljes, pontos volt. Megfelelő és jó arányokkal összeállított ünnepséget láthattunk, amelyen megjelent a miniszterek mellett a miniszterelnök, a házelnök, két korábbi köztársasági elnök, a diplomáciai testület több tagja és számos közjogi méltóság. A lemondott Novák Katalin ezen az ünnepségen úgy látszik, nem kívánt részt venni.

– Egy ilyen ceremónia nem lehet öncélú, hiszen a köztársasági elnök a hadsereg főparancsnoka, ezért például elengedhetetlen a katonai tiszteletadás beemelése az ünnepség keretei közé. Mint ahogyan fontos azon programelemek megjelenése is, amelyek erősítik a célkitűzéseit, azt, hogy milyen köztársasági elnök szeretne lenni. Általában a jogszabályok előírják, hogy a protokolláris eseményeken milyen tiszteletadás szükséges, az egyház vagy a katonaság milyen mértékben vegyen ezeken részt, részükről milyen jelenlét szükséges. Ezt ilyenkor az új köztársasági elnökkel való egyetértésben alakítják ki, gondolom így lehetett ez Novák Katalin esetében is. Ez a mostani, ciklus közepén megrendezett beiktatás szerény volt, mégis erős és méltóságteljes, legalább annyira, mint egy nagyobb ceremóniával lebonyolított, nagyszabású rendezvény lett volna.

A Sándor-palota előtti téren megszokott, hogy államfőket fogadnak, hasonló külsőségek között, mint a mostani beiktatás alkalmával. Többeknek feltűnt, hogy az ünnepség végén Sulyok Tamás a felesége kezét fogva lépett be a palotába.

– Az eseményt végig jellemezte a természetesség, az egyszerűség, a szerénység és a méltóság. Én azt erőnek látom, ha viszonylag kevés energiát fektet be valaki azért, hogy elfogadják. A kézen fogás lehetett volna karon fogás is, ez valóban nem egy megszokott protokolláris gesztus egy közjogi méltóságtól a nyilvánosság előtt, de ez az ösztönös és természetes mozdulat jól bemutatta privát szövetségüket.