Túlélő család köszönte meg az M7-es tömegbaleset után a mentésben résztvevőknek a segítséget

Szinte tehetetlenül sodródtak egymásba az autók azon a szerencsétlen február végi vasárnapon az M7 autópályán, amikor köd és füst szállt a térségre, lehetetlenné téve a tájékozódást az arra járók számára (a rendőrség felvételeket vár a helyszínről). A túlélők számára ez a 2024. február 25-e valódi újjászületési dátum, hiszen sajnos volt, aki nem élte túl ezt a szörnyű tömegbalesetet. Sok autó tört össze és sok ember sérült meg. Köztük volt „G.E. és családja” is, akik, miután feleszméltek a történésekből, levélben köszönték meg a mentésben részt vevőknek a segítséget. Ezt az írást tette közzé közösségi oldalán az Országos Mentőszolgálat:

 „Február 25-én, az M7-es autópályán történt tömegbaleset túlélőjeként szeretnék hálás köszönetet mondani a mentésben résztvevő összes Mentősnek és természetesen a Tűzoltóknak is! Példaértékű, hogy a környéken több tűzeset, illetve az autópálya mindkét irányában több szakaszon egyidőben történt balesetek ellenére is gyorsan kiérkezve, profi, jól megszervezett szakszerű ellátást biztosítottak az összes sérült számára!” – áll a levélben, ahogy az is, hogy a mentésben bizony nem csak a szolgálatban lévők vettek részt, jöttek segíteni azok is, akik szabadnapjukat töltötték épp, sőt, számos önkéntes is igyekezett segíteni a túlélőknek.

A levélíró 3 és fél éves kislányával és édesanyjával utazott, amikor a baleset történt. „Sajnos egy ilyen helyzetben az embernek nem jut eszébe, hogy neveket kérdezzen, de külön köszönet annak a két mentősnek, akik a 3,5 éves kislányomat és engem vittek be a Székesfehérvári Szent György Kórházba. Nem lehetek elég hálás a kedvességükért és empatikus hozzáállásukért, amit felénk nyújtottak egy ilyen nehéz helyzetben! Szintén szeretnék köszönetet mondani annak a másik két mentősnek, akik Édesanyámat vitték szintén a Székesfehérvári Kórházba mellkasi sérüléssel és Édesanyám elmondása alapján szintén nagyon kedvesek és empatikusak voltak. A gépkocsivezető még egy pokrócot is tett Édesanyám feje alá, hogy komfortosabban érezze magát és tett rá egy plusz takarót, hogy ne fázzon. Apró dolgok ezek, számunkra mégis akkor a minden volt! Végül pedig szeretnénk köszönetet mondani a Szent György Kórház Traumatológián dolgozó összes orvosnak, nővérnek és mindenkinek, aki az ellátásban részt vett, illetve a szabadnapját feláldozva bejött, hogy a rászorulóknak segítsen!!”