Ünnepi szentmisét és nagyböjti lelkigyakorlatot tartottak a Prohászka templomban

Kaszap István kultuszának építése már 1935-ben, temetésekor megkezdődött. A jezsuita rendből súlyos betegsége miatt eltávolított novíciust volt rektora, Hemm János temette a Sóstói temetőben. Endrődy László megírta életrajzát, a Szegeden megszervezett Kaszap-titkárság pedig imalapokat, brosúrákat, képeslapokat adott ki róla. Rendre beszámoltak a közbenjárásának tulajdonított csodás eseményekről. Sajátos fóruma volt ennek az 1942-48 között kiadott Kaszap István Lapja című újság. A második világháború idején népszerűsége tovább nőt, ám boldoggá avatása a mai napig nem történt meg. Boldoggá avatási perének egyházmegyei szakasza ugyan 1941-47 között lezajlott, aminek végén Rómába küldték a vizsgálati anyagot és 1948-ban a Vatikánban is megkezdődött az ügy vizsgálata, de a magyarországi politikai változások és ennek következtében az országgal lehetetlenné váló kapcsolattartás megszakította a folyamatot. Boldoggá avatási eljárása 1990-ben indult újra. A következő évben adódott lehetőség arra, hogy a kiegészítő egyházmegyei eljárásokat lefolytassák, melyek érvényességét a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja 1994. november 18-án kiadott határozatával elismerte. Hősies erénygyakorlásának pápai elismerése 2006. december 16-án történt meg. Boldoggá avatásáért továbbra is imádkoznak.

Az elmúlt évekhez hasonlóan hétfő délután, Kaszap István születésnapján Spányi Antal megyés püspök mutatott be szentmisét jezsuita és ciszterci szerzetesekkel, valamint a város papságával a Prohászka Ottokár templomban, ahol 1942. december 7-én temették újra az életszentség hírében elhunyt Kaszap Istvánt.