Virágvasárnap: Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékét őrzi

Lukács László néprajzkutató és Gelencsér József jogász, etnográfus könyvében olvashatjuk az alábbi gondolatokat (Gelencsér József-Lukács László: Szép napunk támadt – A népszokások Fejér megyében): "A húsvét előtti utolsó vasárnap, virágvasárnap (Bodajkon másképp barkaszentölő vasárnap) az egyház szerint Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékét őrzi. Az ünneplő sokaság a városba szamárháton érkező Krisztust az útra hintett faágakkal és hangos üdvözléssel tisztelte meg. Ennek nyomán került a vallási szertartásokba a pálmaág, (mely a királyok és győztesek jelvénye volt), illetve Európa mérsékeltebb éghajlatú tájain a barkaág. A jeruzsálemi bevonulást felidéző körmenet, továbbá a barkaszentelés az ünnep fontos mozzanatát képezte. Területünkön a katolikus és református lakosság egyaránt jeles napként tartotta számon és megünnepelte virágvasárnapot. Mindkét felekezet vidám ünnepnek tekintette, hiszen Jézus bevonulása fényesen sikerült."

„Ahun barka van, oda nem vág a ménkű"

Az emberi élet fordulóihoz fűződő szokások, hiedelmek a Móri-völgyben és a Zámolyi-medencében (Gelencsér József) című fejezetben kifejtik : a virágvasárnapi "szentelményekhez" több hiedelem tapadt Fejérben. Erről így értekeznek az alapműben: "A barkát falvainkban mindenekelőtt orvosságul használták. Csókakőn a templomból hazaérve a hagyományőrző családokban betegség ellen mindenki elcsipekedett egy barkaszemet és lenyelte. A sörédi Lendl József né (sz. 1893) mesélte, hogy kisleánykorában, mikor testvéreivel a virágvasárnapi barkát hazavitte, édesapjuk mindegyikőjükkel egy-egy szemet megetetett, mondván, így nem fog fájni a gyomruk. A szentelt barka puszta jelenlétével is megvédhette a házat a veszedelmektől. Csókakőn ezért a legutóbbi időkig a lakáson belül jeles helyekre, a kereszt vagy szentkép mellé tűzték, újabban virágcserépbe, vázába, ablaksarokba, kredencsarokba tették. Ugyanitt régen betűzték az épület nád tetőzetébe, hogy le ne égjen a ház. Volt olyan csókakői vélekedés, mely szerint a virágvasárnapi szentelt barkát nem szabad a lakásba vinni, mert bemennek rá a hangyák. (Gémes 1960. 10.). Égiháború, ennek veszedelmei ellen különösen hathatósnak vélték a szentelt barkát. Magyaralmáson a padláson a tetőzet olló fájába, a szalufába tűzték, vagy 321 nádtetőnél az eresz alá az esztergyébe, hogy a villám ne csapjon az épületbe. Bodajkon azonos célzattal szintén az észter jé be, Fehérvárcsurgón a cserép mellé, a szalufához rakták. Csókakőn azt mondták: „Ahun barka van, oda nem vág a ménkű'" (mennykő), azaz a villám. Itt vihar, égzengés alkalmával egyesek a barkát szenteltvízbe mártották, kiálltak az eresz alá és szentöltek vele, mivel a régi öregek azt tartották, így elmúlik a veszély." 

Elhajtja a vihart

A fejezetben Gelencsér kifejti továbbá: "Mások egy darab ágat törtek le, azt meggyújtották vagy a tűzre vetették, hogy a füstje a kéményen kijutva védje a házat. Volt, aki a tetőbe tűzött barkából égetett el egy kicsit, mert az elhajtja a vihart. Bodajkon a barkaágat szintén elégették, rátették a tűzre, hogy ne csapjon oda a villám. Sőréden ugyancsak a sporthejbe (tűzhely) tették égiháború alkalmával a barkát. Még érthetőbb a szokás, ha megemlítjük, hogy Szeged környékén azt tartják, a barka felszálló füstje eloszlatja a rossz felhőket, megakadályozza a villámcsapást. (Bálint, 1976.199.). A hiedelmek európai összefüggésének érzékeltetésére szólunk a német bölcsész, Sebastian Franck (1599-1642) tudósításáról. Leírta, hogy ezen a napon a hívők telehordták a templomot összekötött ágakkal, megszenteltették azokat, aztán zivatar, villámcsapás és tűz ellen használták. 

Napjainkban is szentelik a barkát

"A Móri-völgy és a Zámolyi-medence katolikus templomaiban virágvasárnap napjainkban is szentelik a barkát. A növény népszerűsége díszítő szerepe miatt továbbra sem csökkent, ám a hozzá kapcsolódó hiedelmek egyre halványodnak. Újabb - valószínűleg németajkúaktól átvett - szokásként az figyelhető meg, hogy mind többen néhány ágat kivisznek a temetőbe, és az elhunyt hozzátartozók sírjára helyezik. A magyarságnál meglévő virágkultusz különböző hiedelmekben is megmutatkozott. Egyes vidékeken a violát, hogy teljes legyen, virágvasárnap hetében kellett a lányoknak vagy a menyecskéknek vetni - hajnalban, meztelenül. (Újváry, 1980. 392.). Iszkaszentgyörgyi hagyomány szerint a virágot virághéten, tehát a virágvasárnapot megelőző héten kell vetni, hogy sokat nyíljon. A csókakőiek szintén úgy tudják, hogy virágvasárnap hete az alkalmas időpont. A csákberényiek virágvasárnap vagy ujján (újholdkor) ültették. A bodajkiak szerint akkor szép a virág, ha virághetében vetik el." - fogalmazott a fent hivatkozott könyvben a jogász, etnográfus szerző.

Forrás: Gelencsér József-Lukács László: Szép napunk támadt – A népszokások Fejér megyében