Ismét új taggal bővült a móri egyesület Csókakőn (videó)

Szinte az utolsó pillanatban avatták taggá a Móri Borbarát Hölgyek a legújabb tagjukat, ugyanis kezdődik a Szent György-heti Vigasságok elnevezésű rendezvénysorozat, ahol a civil szervezet tagjainak számtalan feladata lesz, vagyis jól jön még egy ember.

Kell egy év bejutni

– Nálunk ez úgy működik, hogy körülbelül egy évet jár közénk a jelölt, és akkor kéri a felvételét a vezetőségtől, aztán mi eldöntjük, hogy alkalmas-e a tagságra és persze neki is jogában áll eldönteni, hogy akar-e az egy év után a tagunk lenni? Vele együtt leszünk most húszan a csapatban, de van négy tiszteletbeli tagunk is, valamint már most van egy újabb tagjelöltünk – ismertette a bejutás lépéseit Bäcker Zsuzsanna, a civil szervezet elnöke a Förhécz-Zichy Pince boltívei alatt. Mint megtudtuk, a két hajós, hatalmas pince az egyesület elnökhelyettesének, pontosabban Förhécz Sándorné családjának saját pincéje, így ide bármikor szervezhetnek a Borbarát Hölgyek bármilyen rendezvényt, vagy gyűlést.

Megkérdeztük az avatásra váró hölgyet is, hogy miért döntött úgy, hogy csatlakozik az egyesülethez?

– Én pesti vagyok igazából, de az édesapám móri, így rendelkezem móri gyökerekkel, emellett mindig ott vagyok a Móri bornapokon és más helyi rendezvényeken. Éppen egy bornapi eseményen került a látószögembe a Borbarát Hölgyek csapata. Kíváncsi lettem, hogy mi az ő tevékenységük, miket csinálnak, és szimpatikus volt nekem a társaság, ezért úgy gondoltam, hogy én is szeretnék közéjük tartozni. Főleg akkor, amikor láttam a Borbarát Hölgyeket a felvonuláson. Azonnal azt éreztem, mint kiskoromban, hogy Úristen én is szeretnék itt vonulni a borrendekkel és velük! Talán ez kissé gyerekesnek tűnik, de utána megismertem a háttérmunkáját az egésznek, és azt gondoltam itt a helyem. Igen, nagyon sok munka van, de nagyon jó, hogy történik valami az emberrel, és hogy tehet valami jót, arról nem is beszélve, hogy közben még jól is érzi magát – mesélt a kezdetekről Puskásné Purger Zsuzsanna, aki jelöltként számtalan rendezvényen vett részt az elmúlt hónapokban.

Mosolyog a nagypapa

– Egy személyt leszámítva nem ismertem korábban a tagokat, és rendezvényeken igyekeztem tevékeny lenni, így a hölgyeket igazából a saját, szűk körű gyűléseinken ismerhettem meg. Nagyon-nagyon jó társaság, élvezem a velük töltött időt, úgy is, ha az idő beszélgetéssel és borozgatással telik, és úgy is, hogy ha tevékenyen részt kell venni egy program szervezésében, lebonyolításában – fogalmazott a legújabb móri borhölgy, aki elmondása szerint szombaton mindenképpen ott lesz a főzőversenyen.

Feltettük azt a kérdést is, hogy amikor nem hagyományőrző, nem borhölgy, olyankor mivel foglalkozik Budapesten, és hogy mit szólna a móri felmenő, ha látná borhölgyként?

– Iskolatitkár vagyok egy fővárosi gimnáziumban minden hétköznap, de aztán elindulunk és minden hétvégénket itt töltjük Móron. Pesthez köt minket a munka, de nem akarunk itt megöregedni és nagyon Mór felé húz a csizmánk, ezért is vettünk a Kecske-hegyen egy kis szőlőt, amiben mi termelünk egy kis bort saját magunknak a férjemmel.

Annak idején móri gyermekként láttam mit dolgoznak a szőlőben, a pincében a nagyszüleim, ám én még kicsi voltam, arról nem is beszélve, hogy lány létemre nem nagyon érdekelt ez a szőlős-boros történet. Most változott a helyzet, úgyhogy azt szoktam mondani, hogy ha föntről lát a nagyapám, akkor biztos mosolyog, hiszen az összes móri unokája, a sok fiú közül egyik sem borászkodik, csak a kicsi Zsuzsi Pestről – mondta a huszadik borhölgy.

Kiegészítik egymást

Mint kiderült, a gyermekek már nagyok, kirepültek, a férje pedig elnézi, ha havonta legalább kétszer eltűnik a a csapatból, mert, hogy Móron várja a kötelessége, legyenek azok gyűlések, vagy éppen rendezvények. Ugyanakkor a férj is megfertőződött.

– Mi sosem korlátoztuk egymást, sem ebben, sem másban, tehát ha nekem ez jól esik, ha én ezt szeretem csinálni, akkor száz százalékos támogatást kapok. A családban én vagyok inkább a szőlész, így gondozom, ápolom a növényeket, néha még beszélek is hozzájuk. A párom pedig a borkészítéssel barátkozik, egyre behatóbban, szóval együtt csináljuk, így is kiegészítve egymást – mondta Puskásné Purger Zsuzsanna.

Férjével közösen elkészítették az első saját bort tavaly, és új szőlőt is telepítettek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán elhagyják a nyüzsgő fővárost és végleg Mórra költöznek a jövőben, hogy többet lehessenek a Kecske-hegyen.

A tagavatási ceremónián oklevelet nyújtottak át a jelöltnek a civil szervezeti vezetők, később szőlővesszővel illették annak vállát, majd Bitter Judit titkár ráterítette a borhölgyek egyenruháját, palástját az új tagra, és természetesen Móri Ezerjó borral koccintottak.

Az avatáson készült videónkat ITT tekinthetik meg!