Jó reggelt, Fejér vármegye!

Meg tudod csinálni! Képes vagy rá! Erős vagy! – hangzottak a fejében a népszerű biztatások, amelyeket jó esetben mindenki hallott már élete során legalább egyszer. Ha a főnöktől, ha a munkahelyi kollégáktól, ha a barátoktól, rokonoktól, ismerősöktől, ha a szülők egyikétől-másikától érkezett is ez a visszajelzés, biztos, hogy ideig-óráig maradandó volt mindenki számára. Így volt ezzel a lány is. Persze gondolt arra, hogy az agy szűrni szokott a múlt történései között, illetve jól ismerte az örökbecsűt – a szó elszáll, az írás megmarad –, ezért ezeket a gondolatokat szinte azon nyomban lejegyezte, majd egy igényes palackba zárta. Vízbe soha nem dobta, soha nem dobná – csak akkor veszi elő, ha élete tengerén nagyok a hullámok. Így emlékezhetett arra is, hogy az édesapja talán még mindig büszke rá.