Jó reggelt, Fejér vármegye!

Tudatos, fiatal és a finnyásságig válogatós. Nő, étel, vagy dobozos sör, egyre megy. Tejfölből, húsból, kenyérből csak annyi kerülhet a kosarába, amit aznap délután fel is használ a főzés során. Nincs nagy bevásárlás, se karton se zsugor. Ha indul, akkor fel a gondosan kikészített ruha, majd enni ad a házi kedvencnek a konzervből, felveszi a karóráját, és miközben keze a parolinokat, szeme a mindig hibátlan frizura képét visszaverő foncsort simítja. Egyik bőrkesztyűs kezében a bőrtáska, a másikban a szemét. A skandináv szedánt életre kelti, és kidobja a szelektív szemetet a saját kukájába. Kocsija már eltűnt a sarkon, amikor megáll a kukáskocsi és a két lepattanó, sokat látott szaki szánalommal teli szemekkel néz össze, a kizárólag sörös és állateledeles dobozok felett: –Szegény ördög, motyogják.