Jó reggelt, Fejér vármegye!

Nem tudta még miért, de érezte a fiú, hogy mindig hallgatnia kell édesanyja szavára. Soha sem kételkedett a család erejében és született természetességgel kormányozta ügyeit kisfiúként is. Nem vezette senki rajongását, mégis magától értetődő volt, hogy épp az lesz a kedvenc futballcsapata, amelyiknek az apja is szurkolt – pedig nem volt közös emlékük. Szerelmét hercegnőként hordozta tenyerén – pont úgy, mint ahogy apja szerette édesanyját. Nem tudta mi az a belső erő, ami alázatra, kitartásra, az élet szeretetére, vagy éppen az önzetlen segíteni akarásra sarkallja nap mint nap. Egészen addig, míg fel nem fedték előtte a titkot. Korán elvesztett apja a saját szívét adta zálogba, hogy gyermeke tovább élhessen, s megismerhesse világát.