Egy valóságos Tündérkert a belvárosban (fotók)

Egy valóságos tündérmesét mondunk egy Tündérkertről, amelyet Dunaújváros belvárosában csodálhatunk meg. 

– Három gyermekem és két unokám van. Tavaly októberben az interneten láttam egy kis faházikót, és arra gondoltam, itt a Május 1. utcában a házunk előtti kis erdős részen felállítok egy ilyen házikót az unokáimnak – tudtuk meg Magyar Károlytól, hogyan is kezdődött a története.

A kis házikó után jött a többi épület, a kastély, a hidak, a függőhidak, a patakok, a kutak, és mára tényleg kialakult a Tündérkert, amelynek központjában a Remény kastélyát találhatjuk.

– Mindent a két kezemmel készítek. A Hobbi illetve a Kreatív boltokból vásárolom az alapanyagokat, az összes szerszámom egy tapétavágó kés.

A Tündérkert, ami elsősorban az unokáknak készült, mára már igen népszerű a gyerekek körében – mondta az egykori mozdonyvezető és villanyszerelő.

– Emlékszem rá, hogy két olyan negyedikes forma gyerek sétált erre a mobiltelefonjaikat nyomogatva. Az egyik egyszer csak észrevette a kis épületeket, és felkiáltott, látod ezt! Félretették a telefont, és elkezdtek nézelődni. Ők azután minden nap erre jártak, és hozták a társaikat. 

„Ma már teljes osztályok jönnek, és csodálják a Tündérkertet."

De nem csak nézik, hanem alakítják is. Hoznak különböző figurákat, sőt, rajzokat is elhelyeznek, lerajzolva azt, hogy mit szeretnének látni. Itt hagyják a rajzaikat, én beviszem a lakásomba, és megvalósítom az elképzeléseiket. Hat hónapra való rajzom, és alapanyagom van otthon. Ami érdekes, és izgalmas a dologban, hogy a gyerekek, nem tudják, hogy én gondozom a Tündérkertet, amolyan Mikulás vagyok nekik, akiben hisznek, de látni még nem látták. Vigyázok  is a névtelenségemre, délelőttönként tevékenykedek, akkor, amikor a gyerekek nem járnak erre, mert iskolában vannak. 

Szoktam látni, hogy időnként bekopognak a kis ajtókon, és várják, hogy kinyissa egy manó – tudtuk meg Magyar Károlytól, aki mondhatnánk tudományosan fejleszti a birodalmát.

Elmondta, ha egy új dolgot készít, azt teszteli, figyeli, hogy a gyerekek hogyan fogadják. Ugyancsak figyeli, hogy az időjárás milyen hatással van a kertre. Nézi, hogyan bírják a ragasztók a csapadékot, a fák mozgását a szélben. Sőt, tervezi a Tündérkertet, figyelembe veszi, hogy a fák, a növények nőnek. Vagyis egy kastélyt úgy helyez el, hogy tudja, ha a fa megnő, akkor egy lépcsőt kell majd hozzá készítenie.

– A gyerekek vigyáznak rá, sőt, gondozzák a tündérkertet. A felnőttek részéről eddig csak egy-két apróbb rongálás történt, de megpróbálok olyan dolgokat elhelyezni a kertben, amelyekért senki sem kap egy pohár italt a kocsmában. Az nem érdekelne, ha a saját munkámban kár esne, mert az másodlagos. Sokkal fontosabb a gyerekek öröme.

Szerző: Agárdy Csaba / duol.hu