Jó reggelt, Fejér vármegye!

Vannak olyan időszakok az életben, amikor egyszerűen nem látunk tovább a saját fájdalmunknál. A viharfelhők, amik a fejünk felett gyűlnek, ólmos súllyal nyomják a vállunk, és minden, ami idegen és új, nem felfedezni váró kalandnak, hanem rettentő veszélynek tűnik. Ilyenkor leginkább önmagunkba zárkózunk be, és bár úgy tűnik lápra tévedtünk és megrekedtünk, igazából az élet halad és van, ami gyakran észrevétlenül, de változást hoz, mélyen belül. Valahogy így lehettem én is, úgy két évvel ezelőtt. A rengeteg emberi történet, amivel azóta találkoztam viszont afelé irányított, hogy kihúzzam a fejem a homokból és körülnézzek. Mára már látom és őszintén hiszem, hogy van érték a közösségben, az emberekben, és nem lehetek elég hálás, hogy volt, ami felnyitotta a szemem.