Ön tudja, mi az ellátottjog?

Valóban nem tudjuk, hogy például a fogyatékkal élők, vagy az idős, esetleg demens ellátottak is a társadalom értékes tagjai? Egyáltalán mit jelent az ellátottjog? Mennyire szolidáris a magyar társadalom? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Filotásné Ugrics Katalinnal, Fejér vármegye ellátottjogi képviselőjével.

„A felvilágosodás kilábalás a magunk teremtette kiskorúságból, merészség arra, hogy ne mások vezessenek, hanem a saját értelmünkre támaszkodjunk”. Bár a felvilágosodás korát már magunk mögött hagytuk, úgy tűnik, hogy nem igazán sikerült kilábalnunk abból a kiskorúságból, amelyről a híres német filozófus, Immanuel Kant írt. Bizonyos értelemben még mindig mások vezetnek bennünket, tabusítunk, és nem beszélünk arról, ami idegenként tűnik fel előttünk, mert más, mint amit megszokhattunk. Hiába beszélünk érzékenyítésről, meg szolidaritásról és nyitottságról, ha elzárkózunk, bezárkózunk, és ezzel a társadalom perifériájára szorítjuk azokat, akiknek más nehézségek jutottak, mint nekünk. Róluk és a társadalom jelenlegi mentalitásáról beszélgettem Filotásné Ugrics Katalin, ellátottjogi képviselővel.

Ritkán találkozunk az ellátottjog fogalmával. Mit kell érteni alatta?

– Szervezetünk az Integrált Jogvédelmi Szolgálat, mely három nagy területet ölel fel: a betegjogot, amelyet sokan ismernek már az egészségügyből, a gyerekjog és az ellátottjog. Ez utóbbi a társadalom számára ismeretlen terület, hiszen azok találkoznak vele, akik valamilyen szociális ellátásban részesülnek és ezzel kapcsolatosan problémájuk adódik. Ilyen esetben az ellátottjogi képviselő tud nekik segíteni. Az ellátottjogi képviselő a bentlakásos intézményekben élőknek, és az alapszolgáltatásban részesülőknek nyújt segítséget jogaik gyakorlásában.

Mivel foglalkozik egy ellátottjogi képviselő?

– Az ellátottjogi képviselők a bentlakásos intézményekben fogadóórákat tartanak. A hozzánk forduló ellátottaknak az egészségi és mentális állapota miatt nagyon fontos a személyes találkozás, a folyamatos jelenlétünk az intézményekben. Állapotukból kifolyólag nehezen tájékozódnak, lehetőségeik sokkal szűkösebb, mit egészséges embertársaiké. A területileg illetékes intézményekben ellátottjogi tájékoztatókat tartunk mind az ellátottaknak, mind pedig az ott dolgozóknak. A tájékoztatók által tudjuk biztosítani, hogy megismerjenek bennünket, segítő munkánkat, egyben tudomást szerezzenek az ellátotti jogaikról. Feladatunk többek között, hogy tájékoztatást nyújtsunk az ellátottakat érintő legfontosabb alapjogok tekintetében. Segítünk panaszaik megfogalmazásában, problémáik megoldásában. Továbbá észrevételt tehetünk a gondozási munkára, körülményekre az intézmény vezetőjénél, fenntartójánál. Amennyiben az ellátottak meghatározott körét érintő jogsértés fennállását észleli az ellátottjogi képviselő, úgy intézkedés megtételét kezdeményezheti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok felé. Az ellátottjogi képviselő szükség esetén segítséget nyújt az intézmény és az ellátott között kialakult konfliktus megoldásában is.

Az, hogy minket mivel keresnek meg, nagyon változó. Gyakran keresnek bennünket térítési díjjal kapcsolatosan, de gyakoriak az együttéléssel kapcsolatos panaszok, problémák is. Bármivel kapcsolatban megkereshetnek minket, ami az intézményi élettel/léttel kapcsolatos, legyen szó egészségügyi ellátásról, étkezésről, diétákról, gyógyászati segédeszközökről, vagy akár a gondozási körülményekről. Gyakran előfordul, hogy aki megkeres bennünket egy adott problémával, az nem is panasszal él, hanem tájékoztatásra van szüksége, mert nem kapott kellő információt.

A pályázat kapcsán úgy fogalmaztak, hogy az alkotásokkal az ellátottak belső értékeire szeretnék felhívni a figyelmet. Hogy látja, jelenleg a társadalom hogyan viszonyul az idősekhez és a különböző fogyatékkal élőkhöz? Mennyire vagyunk szolidárisak vagy nyitottak feléjük?

– Ha olyan emberrel beszélgetek, aki nem a szociális szférában dolgozik, és azt mondom, hogy én egy pszichiátriai otthont látogattam, akkor az a számára olyan, mintha én valamilyen különleges dolgot csinálnék. Ott fiatalok, idősek egyaránt élnek. Bennük értékek rejlenek, melyek a társadalom számára rejtve maradnak. Az intézményi élet bizonyos mértékig elszigeteli őket. Ilyen értelemben sokszor rejtve maradnak a társadalom számára. Ezért sokan nem is találkoznak velük, nincs lehetőségük arra, hogy megtanulják, hogyan viszonyuljanak hátrányos helyzetű embertársaikhoz. Úgy gondolom, hogy a társadalom nem igazán ismeri ezeket az embereket, sem pedig a problémáikat. A támogatott lakhatás lehetőséget nyújt a pszichiátriai betegek és a pszichoszociális fogyatékkal élőknek arra, hogy a kisházaikban élve integrálódjanak a lakosságba.

Hogyan lehetne e téren edukálni az embereket? Hol kell ezt elkezdeni?

– Ennek a témának nem vagyok igazán szakértője, de gondolom, minél fiatalabb korban érdemes megismertetni a másságot a gyermekekkel, fiatalokkal, hogy az ne különleges legyen a számukra, hanem elfogadott, természetes. A Tudom, hogy van jogom pályázat ezt a célt szolgálja; az alkotásaik bemutatásával hidat képeznek a társadalom többi tagja felé. Hiszen ők is a társadalom értékes tagjai. Ez nem kérdés. Az értékes művekkel, alkotásokkal szeretnénk az ajtót még szélesebbre tárni az ellátórendszer és a társadalom között. Kezük munkáján keresztül láthatóvá tenni, hogy mennyi hit, bátorság, öröm, küzdelem, kitartás, szeretet van a szociális ellátórendszerben élő ellátottakban! Vándorkiállításunkkal pedig szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét is az ellátotti jogokra és arra, hogy az ellátottak társadalmunk meghatározó szereplői!