A rózsaszínű német focista és amit ez nekünk üzen

Amikor láttam a csapat tagjait a szurkolókkal – a vereség dacára, és éppen azért – kezüket a szívükre téve a Himnuszt énekelni a német stadionban, sokadszorra értettem meg, mekkora kapcsolat van Magyarországon (is) a sport, a labdarúgás, a hazafiság és a nemzeti büszkeség között. Kikaptunk egy nemzetközi brigádtól, amelynek tagjai svájci mezt viseltek, mert van az a pénz, amiért akármilyen „nemzeti” csapatot össze lehet verbuválni. Néztem a lelátón ünneplő alpesi embereket, és nem értettem: őket tényleg egyáltalán nem zavarja, hogy a válogatottjukban annyi hozzájuk hasonló sincs, mint a mi Tisza Pártunkban vállalható ember? Mert oké, nekünk is van például egy Négó Lajosunk – a székesfehérváriak a megmondhatói, mennyire el is fogadtuk a magunkénak –, de azért mindennek van határa. Azaz lennie kéne – mint az Európai Uniónak.

Rövidesen Németország ellen lépünk pályára. Az újgermánok bejelentették, hogy rózsaszínű mezt viselnek majd a magyar nemzeti válogatott ellen. Szerintem hatásosabb lenne, ha kis szoknyákat is felvennének magukra, esetleg csipkés kendőt terítenének a vállukra, a hajukba csatokat és szalagokat fűznének – főként egy tipikus 21. századi német, Rüdiger fején mutatna ez nagyon jól. A hatás kedvéért akár pávatollat is tűzhetnének a hátsó felükbe, hogy a cél még nyilvánvalóbb legyen: politikai nyomásgyakorlás hazánkkal szemben azért, mert következetesen kiállunk az eredeti Európa eredeti keresztény eszményei mellett, a családokért, a hagyományokért, a békéért. Az, hogy a németek a szélsőséges liberalizmus támogatásának érdekében erre a sport, a labdarúgás arénáját használják fel – amely az eredeti olimpiai eszme szerint mentes kellene, hogy legyen mindenféle ellenségeskedéstől és politikától –, jelzi az ötlet kiagyalójának aljasságát.

Minap egy barátommal beszélgettem, a történet, amiről szót ejtettünk, németországi. Igyekszem röviden összefoglalni, amit elmondott. Egy esseni taxisofőrre azért szabtak ki bírságot a helyi hatóságok, mert a járművén bibliai verset tartalmazó matricát helyezett el. Jalil Mashalit a város által jogellenesnek ítélt „vallási reklámozás” miatt marasztalták el. A felirat ennyi volt: „Jézus – én vagyok az út. Az igazság. És az élet”.

A német hatóság – szerintem a náci és a kommunista idők fafejűségét hűségesen követve a liberalizmus elmebetegségében is – azonnal szolgálatba helyezte magát. A nevéről már sejthető, hogy a taxis külföldi, iráni származású, és fellebbezett a bírság ellen azzal érvelve, hogy a matrica az ő hitének a személyes kifejezése, nem pedig reklám. Hiába, a bírságot nem vonták vissza, de a férfi mégsem volt hajlandó eltávolítani a matricát.

Az iráni keresztény akkor már huszonkét éve élt Németországban, és bár hívő muzulmánként született és nevelkedett, egy megrázó erejű személyes megtapasztalás következtében áttért a kereszténységre. A fordulatot az ima és a hit erejének tulajdonította, és ezt a bibliai feliratos matricával szerette volna kifejezni. Mashali súlyosan megsérült egy autóbusz balesete során, bal alsó lábszárának elvesztése után nem múló fájdalomtól szenvedett, és Németországban keresett és kapott orvosi kezelést. Húsz műtétet követően a fájdalom továbbra is fennmaradt, ezért öngyilkosságot kísérelt meg. Egy keresztény nő azonban imádkozott érte, amelynek következtében a fájdalom azonnal megszűnt a lábában, ezért elkötelezte magát Jézus Krisztus mellett. „Jézus a legjobb dolog, amit bárkinek ajánlani tudnék, mert megváltoztatta az életemet”, mondta Mashali. „Azért van a matrica az autómon, hogy bárki láthassa, akit érdekel. Nem akarok bajt okozni, de nem tettem semmi rosszat. Hálás vagyok ezért az országért, ahol mindenkinek szabadon meg lehet vallania a hitét. Remélem, hogy az igazságtalan bírság elleni fellebbezéssel ezt továbbra is megtehetem”.

Szerdán tehát rózsaszínű pizsamában futnak ki a német játékosok ellenünk, hogy ezzel tiltakozzanak a hazánkban dúló, mindenféle, de főként a szexuális kisebbségeket sújtó állítólagos elnyomás ellen. Megfürdenek megint a hazugságban. Vajon van épeszű ember – a rejtélyes származású pénzzel kitömött Magyar Pétert és az ezért egyre remegőbb szájú Gyurcsány Fletót is ideszámítva –, aki el tudná képzelni, hogy hazánkban bármelyik taxisofőrt hatóságilag megbüntetnék azért, mert autójára bármiféle vallási-politikai üzenetet közvetítő matricát ragaszt? Vagy azért, mert nem a saját nemét szereti? Ugye, hogy nincs. Talán még a negyvenegy darab (!) szavazattal főpolgármester Karácsony Gergely sem lehet ennyire ostoba.

De ha már a vallásnál, a kereszténységnél tartunk… Krisztus szólt erről is, előre: „De ezeket megelőzően kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket, átadnak a zsinagógáknak, börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.” Eljött ez megint, újra. Ne tévedjünk meg: pitiáner, gyerekes, szánalmas módon és kicsiben, de erről szól a német közlekedési hatóság bírsága, labdarúgó válogatottjuk rózsaszínű futballmeze is. Arról, hogy elkezdték.