2024.06.07. 13:02
Hatvan éves osztálytalálkozó volt a gimiben Székesfehérváron
Atyai tanáccsal látta el a tiszteletbeli osztályfőnök azokat a diákokat, akik 1960 és 64 között jártak a mai Ciszterci Szent István Gimnáziumba. A tanár úrral együtt sétálta végig a kerek évfordulót ünneplő csapat az épület új részeit. A régi, általuk használt folyosók szigorú zárlat alatt voltak, hiszen éppen zajlott az érettségi.
Fotó: Palocsai Jenő / FMH
Egyik fiú került elő a másik után a Bartók Béla téren, kíváncsi szemeiket hol egymásra, hol a Ciszterci Gimnáziumra vetve. Egyre népesebb és ezzel párhuzamosan egyre hangosabb lett a csapat, ment a sztorizás és a másik ugratása, aztán megjelent a Tanár Úr, aki azonnal átvette a szót. Azt mondta atyai jó tanácsképpen az ifjabbaknak:
– Nem akarlak benneteket dicsérni, de hozzám öregedtetek. Hallgassatok rám! Mozogjatok sokat, legyetek a friss levegőn minél többet, és ne vegyetek se a boltban se a piacon gyümölcsöt vagy zöldséget. Termeljétek meg magatoknak, mert csak akkor tudhatjátok egészen biztosan, hogy mit esztek – szólott az intelem a tiszteletbeli osztályfőnöktől, akinek haja még a diákjainál is fehérebb volt.
– Én 1961-ben végeztem és akkor kerültem ide tanítani, mégpedig úgy, hogy a Fejér Megyei Tanácstól eljöttek értem Debrecenbe, az egyetemre, ahol végeztem. Abban az évfolyamban végeztem, ahol először jelentek meg a matematika ábrázolók. Kevesen voltunk ezzel a végzettséggel, ezért könnyű volt bárhol elhelyezkedi. Én ide jöttem és az ábrázolás mellett kicsit matematikát is taníthattam, hogy el ne felejtsem. Ezeket a fiúkat harmadikas korukban kezdtem el tanítani, és nagyon jó osztály volt. A jegyekre már nem emlékszem, de ha rájuk gondolok, mindig pozitív érzések vannak bennem – mondta Baboss Csaba tanár úr, akinek két gyermeke, öt unokája van és egy nagy kertje, ahol még a barkácsműhely is szabadtéri a friss levegő miatt.
Kereken 60 éve, 1964-ben végeztek ezek a könyvtárépület előtt gyülekező fiúk a gimnáziumban, az akkori Józsefben, méghozzá úgy, hogy ők voltak az utolsó olyan évfolyam, amelyben csak fiúk tanultak. A 6 osztályból álló évfolyamból ők voltak az egyik reálos csapat, akik aztán műszaki pályán folytatták tanulmányaikat. Miközben az elmúlt, régi szép időkről beszéltek, fekete-fehérbe öltözött fiatalok sora hagyta el mosolyogva az épületet, megszabadulva az emelt érettségi korábban rájuk telepedő tömegétől.
– Harmincsokan kezdtünk, majd 32-en érettségiztünk és pillanatnyilag 19-en vagyunk, igaz, kettőről egyáltalán nem tudunk semmit. Most 11-en érkeztünk meg erre a találkozóra. Reál osztály voltunk, és ebből a 32 főből 22 ment tovább egyetemre és főiskolára. Az A volt a humán osztály, onnan mentek orvosi, jogi, gyógyszerész, irányba. Mi voltunk a B, vagyis a reál osztály, és mi mindannyian műszaki pályára mentünk, míg a többi osztály egy kicsit gyengébb volt, C-től F-ig – mondta Floch Balázs, aki 55 évvel ezelőtt szervezett egy találkozót és azóta rajtamaradt ez a feladat. De ő el is végzi, így hatvan éve minden esztendőben találkoznak, június első péntekjén a Kiskakasban.