Jó reggelt, Fejér vármegye!

Üres semmittevés köt béklyót ujjaimra. A feladás mélységébe zuhanok. 
Közel negyedszázados pályám során ezer és ezer örömgombolyagot görgettem idegpályáim fonalára, értékes emberek sokaságának ismertségét zártam bordáim közé. Megannyi megélt, látott, megírt és közvetített siker szorította ökölbe kezem. Az elismerés büszkesége azonban sohasem borította lángba lelkemet. Nem vágytam díjra, kitüntetésre, mégis, egy-egy pillanatra keserűség kaparta torkom, mikor talán joggal számíthattam megerősítésre, jó az, amire az életem áldozom. Léptem tovább, s tettem dolgom. A minap mégis első lettem valamiben. A napi értekezleteket elbliccelők között törtem az élre. Talán ez a jel: a csúcson kell abbahagyni.