Magyar Örökség-díj: sértő, méltatlan közjáték az ünnepségen

Az eseményen Schmitt Pál volt köztársasági elnök, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori elnöke, a nemzet sportolója laudációja előtt köszönetet mondott Kű Lajosnak, a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány elnökének, Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművésznek és Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekmondónak, hogy nem hagyták feledésbe merülni az 1952-es Helsinki Olimpia örökségét. Nagyon sokan támogatták az ügyet, akik elmentek és fejet hajtottak a fehérvári emlékmű előtt. Olimpikonok, művészek, közéleti emberek. Közülük többen eljöttek szombaton a Ráday Házba is, megtisztelte Kű Lajost és az Aranycsapat Alapítványt mások mellett Melocco Miklós, Tolcsvay Béla, Bogyay Elemér, Kozma Imre, Nagy István és Kásás Zoltán is.     

– A Helsinki Olimpia 1952-ben valóban a magyar sporttörténelem egyik legfényesebb pillanata volt – kezdte laudációját Schmitt Pál. – Az ottani magyar csapat példátlan sikereket ért el, összesen 16 arany-, 10 ezüst-, és 16 bronzéremmel Magyarország az éremtáblázat harmadik helyén végzett. Ez az olimpia különleges helyet foglal el nemzeti örökségünkben, hiszen az ott elért eredmények mindmáig inspirációt jelentenek a magyar sportolók és a sportszerető közönség számára. Az ottani magyar csapat tagjai a kitartás, az elszántság és a kiválóság megtestesítői voltak. A Helsinki Olimpián szerzett sikerekért most Magyar Örökség-díjat kapnak, ami méltó elismerése mindannak az erőfeszítésnek, amit ezek a sportolók a hazájukért tettek. Dicséret és hála illeti őket, mert példamutató teljesítményükkel hozzájárultak nemzeti büszkeségünkhöz, és örökre beírták nevüket a magyar sport aranykönyvébe.  

A volt köztársasági elnök ezután egy kínai mondást idézett: „Nem hal meg az, akinek nevét kimondjuk!” Így aztán Schmitt Pál sorolta a neveket, elsőként az egyetlen még élőét Helsinki olimpikonjai közül: Keleti Ágnes idén ünnepelte a 103. születésnapját. Társa volt Korondi Margit, aki felemás korláton szerzett aranyérmet. Szeretettel és büszkeséggel emlékezünk Papp Lászlóra, Csermák József kalapácsvetőre, Kovács Pálra, a nagyszerű kardozóra és társaira, akik csapatban is nyertek, a vízilabda csapatra, élükön Gyarmati Dezsővel, Kárpáti Györggyel és Szívós Istvánnal.

– Aranyérmet nyert a mindenki által ismert labdarúgó csapat, akik később azzal váltak híressé, hogy otthonukban 6-3-ra verték az addig veretlen angol válogatottat. Azóta is Puskás Ferenc a világon a legismertebb magyar ember. Nagyszerű úszónőnk volt Szőke Katalin, Gyenge Valéria, Székely Éva, Littomeritzky Mária és a Novák testvérek, Éva és Ilona. Méltán büszkék vagyunk az öttusa csapatra is, Szondy Istvánra, Benedek Gáborra és Kovácsi Aladárra. Helsinkiben a birkózók is kitettek magukért, hiszen Hódos Imre és Szilvásy Miklós is győzedelmeskedett. Végül hangozzék el Takács Károly neve, aki fantasztikus sportlövő teljesítményével megvédte 1948-ban szerzett olimpiai bajnoki címét. Köszönet mindazoknak, akik részesei voltak ennek a történelmi sikernek, és gratuláció a Magyar Örökség-díjhoz! Az ő örökségük örökre velünk marad és továbbra is inspirálja a jövő generációit!

Az oklevelen a következő szöveg olvasható: „A Magyarországért Alapítvány kurátorai úgy határoztak, jeles bizottságot kérnek fel arra a célra, hogy együtt munkálkodva a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumát létrehozzák. A Magyar Örökség és Európa Egyesület által ezen szándék szellemében megerősített bizottság 2024. június 22-én a Ráday Ház dísztermében tartott díjátadó ünnepségen kinyilvánítja, hogy az arra méltó 1952-es Helsinki olimpiai csapat kiemelkedő teljesítménye Magyar Örökség, amiről ezen oklevél bizonyságot tesz. Az 1952-es Helsinki olimpiai csapat nevét az Aranykönyv őrzi.”

Ezek után történt az, amit valljuk be, Fejér vármegyéből érkező tudósítóként nem tudunk értelmezni. A díjat ugyanis a kuratórium tagja, Novotny Zoltán nem annak a Kű Lajosnak adta át, aki a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány elnökeként az 1952-es ötkarikás játékok tiszteletére avatott emlékmű megálmodója, szervező munkájával megvalósítója, a Helsinki Olimpia örökségének, szellemiségének ébren tartója, a díjazásra vonatkozó kezdeményezésnek lelke, mozgatórúgója volt. Nem az vette át az oklevelet, aki két éve minden idejét és energiáját az ügynek szentelte, hanem – nyilván hivatalból – Gyulai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Akit az Aranycsapat Alapítvány többször és hiába hívott Székesfehérvárra, hogy legalább egy koszorúzás erejéig látogassa meg az 1952-es Helsinki Olimpia tiszteletére emelt alkotást.  

– Felháborító, ami történt – mondta feldúltan Kű Lajos. – A Magyar Olimpiai Bizottság semmit sem tett azért, hogy ez a teljesítmény méltó elismerést kapjon. Segítőimmel két évig dolgoztunk, több ezer kilométert autóztunk, rengeteget tárgyaltunk az ügy érdekében. Méltatlanul megsértettek engem és mindazokat, akik támogattak ebben a munkámban. Írásban kérem majd a Magyar Olimpiai Bizottságot, hogy szolgáltassa vissza méltó helyére, a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány birtokába a díj adományozásáról szóló oklevelet, hiszen Gyulai Zsolt azt érdemtelenül vette át.  

– Ha nem Kű Lajos veszi a kezébe ezt az ügyet, biztosan semmi sem történt volna – erősítette meg Tolcsvay Béla. – Többen voltak ellene, mások nem tettek semmit és nem segítették, de a Mindenható velünk volt és ezért célt tudtunk érni. Sajnálatos, hogy ezt a szép napot ilyenné tették, méltatlan ez a magyar sporthoz, az olimpiai eszméhez és mindahhoz, amiért a Magyar Örökség-díjat létrehozták.

Kű Lajos bejelentette: rövidesen Székesfehérváron, az Olimpiai Emlékműnél ünnepséget szervez a Magyar Örökség-díj átadásának kapcsán a székesfehérvári Aranycsapat Alapítvány. Reméli, hogy akkor már a díszoklevél birtokában tehetik ezt, amely ma még nem ott van, ahol lennie kellene. Az üggyel kapcsolatos fejleményekről beszámolunk.