Négy és félezer kiló ponty került a Velencei-tóba

A halak a Dinnyési Halgazdaság Kft.-től érkeztek – közel 7 millió forint értékben, összesen 4 ezer 574 kilogramm mennyiségben – a tó telepítésre alkalmas helyszíneire: például a sukorói hajóállomás és nullszelvényű kikötő bejáratához, a Gárdonyi-félszigetre, a dinnyési csónakkikötő hullámtörőjéhez, a Szúnyog-sziget hajóállomásához. A szép kopoltyúsok átlagtömege 1,9 kg volt.

 Sokan továbbra is a ragadozókat hiányolják a tóból. Pálinkás Imre, a Magyar Országos Horgász Szövetség velencei-tavi kirendeltségének vezetője ezzel kapcsolatban elmondta: a pontytelepítések mellett a korábban tervezett ragadozótelepítések az ígéreteknek megfelelően tavaly november-decemberben és idén február végén valósultak meg. Összesen közel 2,5 tonna süllőt és 2 tonna csukát, mellettük 100 kg egynyaras balint és több mint 5 tonna dévérkeszeget helyeztek a tóba. A szakember hozzátette: ezek a mennyiségek e fajok esetében – a ponty fajjal szemben – tekintélyes mennyiségnek számítanak, mivel nehezen beszerezhető, drága halfajok, ráadásul a halállomány-szerkezetben is kisebb arányban tudnak megélni, mint a ponty.

 A tó horgászainak hozzávetőlegesen 90 százaléka még mindig pontyhorgász, a szövetségnek ezt is mérlegelnie kell, bár a telepítési igények valóban változóban vannak. Ennek megfelelően a MOHOSZ a jövőben kisebb arányban tervezi a ponty, nagyobb arányban pedig a ragadozók, a keszegfélék és a compó kihelyezését. Pálinkás Imre megjegyezte, ez már korábban így történt volna, ha – utalt a vízszint csökkenésére – nem következik be az elmúlt évek tragikus állapota. Az állományfelmérés tapasztalatai alapján jó hír, hogy egyre több a sügér a tóban, nagyon sok egynyaras-közeli ivadékkal és mellettük több 20-40 dekás anyapéldányokkal is találkoztak a halőrök.

 Két évvel ezelőtt kezdték meg az úgynevezett halbölcsők próbaüzemét, de a vízhiányos évek ezt a folyamatot is megakasztották. A vízjogi üzemeltetési engedély megszerzése következik, majd – talán már a jövő évben – használatba vehetik az emelt szintű halbölcsőket. (Két, egyenként négyezer négyzetméteres, hagyományos nevelőtóként funkcionáló létesítményről van szó. A két használati irány a természetes ívatás anyahalak kihelyezésével, a másik pedig a beszerezhető zsenge ivadékok előnevelése lehetne). A passzív elárasztással működő ívóhelyeket elsősorban a természet tudja „működtetni”, ha van megfelelő vízszint hozzá. Amennyiben igen, akkor ezeken a területeken a halak jó eséllyel alkalmas viszonyokat találnak a sikeres íváshoz.