Állati tábor Előszálláson

– Most aztán nem panaszkodhatok. Én voltam a megálmodó, a szervező, a lebonyolító, vagy ha úgy tetszik, akkor az ötletgazda és a megvalósító is egy személyben. A résztvevők toborzása nem volt nehéz, de az előkészítés és maga a lebonyolítás már egy keményebb feladatnak bizonyult. 
– Élményeket, az állatokat és sok munkát ígértem a részt vevő gyermekeknek. A sok munka rosszul hangzik a nyári szünetben? Szerencsére nekik nem. Azt gondolom, kell, hogy egy kicsit hasznosnak is érezzék magukat. Úgy foglalkozhattak a dolgokkal, hogy annak értelme is legyen. Mellette vannak kézműves és egyéb programok is, amire a fiúk egyből mondták, „jaj már megint a kézműveskedés!” Aztán amikor az „igazi” munka következett, felcsillant az ő szemük is. Nem könnyű ennyi különböző érdeklődésű gyermeknek egy olyan programsorozatot kialakítani, ami mindenkinek a kedvére való lehet, de mindnyájunk örömére úgy tűnt, hogy sikerrel jártunk. Az biztos, hogy altatódalokat se nekik, se nekünk nem kellett hallgatni ezen a héten. 
– Reggel takarítással és etetéssel kezdünk, aztán elvonultunk a Nap elől. Akkor jöttek a kézműves feladatok, de később újból kivonultunk az izgalmasabb helyszínekre. Fontos volt, hogy mindenki megszerezhesse az etetés és a gondozás élményét. A gyermekek ügyesek, jókedvűek és bátrak, talán még oroszlánetetésre is jelentkeztek volna, ha már lenne belőlük néhány példányunk. Ezt a különleges elfoglaltságot sem tartottam titokban a szülők előtt, hiszen élőszóban és a szórólapokon is tudattam velük. Senkinek sem volt ellenére. Ez a kis állatkertes csapatunk megismerhette, hogy az állatkert nemcsak egy kis sétát és nézelődést jelent, hanem sokféle tennivalót is, amivel gondozzuk az itt lakóinkat. Örömmel láttam, hogy élvezik ezeket a kis kihívásokat. 
– Talán első hallásra meglepő módon egy előadással is lehetett fokozni az izgalmakat. Turi Ágnes, az állatorvosunk szánt erre időt, hogy igazán érdekes dolgokat meséljen nekünk az állatkert lakóiról. Ráadásul ő egy koponyával és nagyon érdekes eszközökkel érkezett hozzánk. Én is izgalommal vártam és nagyon örülök a sikerének. 
– A mai kor gyermekeinek igazi különlegesség, amikor lovas kocsira lehet ülni, és menet közben megcsodálhatják, hogy azok a gyönyörű, szelíd jószágok látszólag milyen könnyedén szállítják egyszerre az egész csapatot. 
– Az ebédidőnk is mozgalmasan telt, hiszen a tőlünk egy jó kilométerre lévő Fenyőfa Étterembe sétáltunk el. Persze először sokan jobban szerettek volna autóval érkezni, de aztán mindenki megérezte a közös séták „ízét”, amikor jól „ki lehet beszélgetni” az azt megelőző élményeket. Természetesen tízóraival és uzsonnával is elláttuk a gyermekeket. Nagy örömöt okozott nekik Farkas László, a falu zöldségesének dinnyeajándéka. 
– Szerencsére ezen a héten is tartott a nyári meleg, de úgy öltöztünk, hogy nem lehetett problémánk, innivalót is vittünk magunkkal, de az étteremben is azzal vártak bennünket. Szerintem emiatt is egy kicsit edzettebbek lettek és igazi kis csapatként zártuk a közösen eltöltött időszakot. A visszavezető úthoz is találtunk motivációt, hiszen itt, az állatparkban fagyival készültünk a fogadásukra. 
– A táborozóinknak délután ötig nyújtottunk programot, és úgy láttam, hogy kellemesen töltötték nálunk az idejüket. Hogy fáradtan tértek haza? Ebben az időjárás és a sokféle tennivaló is benne van. Nagy bajt nem okozhatott, hiszen másnap reggel ismét örülhettünk a jókedvű megérkezésüknek. Nagyon remélem, hogy jókedvű és tartalmas időszakot töltöttek nálunk és azt is, hogy most már egy kicsit elhivatott, hozzáértő állatkertesekként térnek majd vissza hozzánk! 

Forrás: Balogh Tamás / duol.hu