Egy kertnyi Magyarország az ország közepén

Ha a két hasonló nevű település közötti távolságot nézzük, a Fejér vármegyei Előszállást és a Bács-Kiskun vármegyei Jakabszállást, elmondhatjuk, hogy körülbelül hetven kilométernyire, egy órás autóútra találjuk meg tőlünk a létesítményt. A Kecskemét felé vezető aszfaltról homokkal borított útra kell lefordulnunk, aztán néhány percnyi csúszkálás után elérjük a Magyarkertet. 

– Az ötlet még 2009-ben született meg, a kezdeményezők mindenképpen valami egyedit szerettek volna itt megvalósítani – mondja Tóthné Szalontai Tünde, miközben hatalmas kondérban gulyást kavargat. – A cél az volt, hogy Európában egyedülállóvá tegyék a kertet, amely egyben aktív pihenőpark lett, és élménycentrikus oktatást nyújt. Méretarányában ezerszeres a kicsinyítés, máskülönben a „terepasztal” az ország pontos mása.

Elindulok valahol Szlovénia felől, átlépkedem a településeket, akár egy rettenetes óriás, aztán megkeresem a Balatont. Keszthely felől kerülöm a jól ismert tavat, elhaladok a Szent György-hegy és a Badacsony mellett, megtalálom a Tihanyi-félszigetet. Aztán rálépek Kenesére. Azonban engem Fejér vármegye érdekel jobban, ezért tovább megyek a Velencei-tó felé. Könnyű felismerni, mint ahogyan a mögötte növénycsemeték formájában emelkedő Velencei-hegységet is. A tó kicsinek, sebezhetőnek tűnik így ezerszeres kicsinyítésben – mint ahogyan a valóságban is ilyen, az elmúlt évek éppen ezt bizonyították. A falvak nevei még hiányoznak, pákozdi házam helyén levelek zöldülnek. A víz is zöld, mert hínár borítja, mint később megtudom, a táborozó gyerekek épp aznap délután készültek kitakarítani a medret. Tünde folytatja.

–  A területre 58 ezer magorcot ültettünk el, ezek emelik ki a domborzatot. Maguk a határkövek, a települések 56 ezer GPS-koordináta alapján lettek kijelölve. Arról, hogy minden zöld legyen és az is maradjon, 35 kilométernyi locsolórendszer gondoskodik, minden bio, vegyszert nem használunk. A végső célunk természetesen az, hogy az ország mind a 3165 irányítószámmal rendelkező települését megjelöljük, eddig 1172 darab kis tábla került a helyére. Kilenc vármegye készült el, még ebben az évben következik Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegye. Sírkövessel egyeztem meg a feladatról, ő készíti el a kis táblákat, amelyek a falvak, községek, városok helyét jelölik majd. Mindig örömmel látom, amikor az érkezők megkeresik a saját lakóhelyüket, szülővárosukat, azt a vidéket, ahol élnek, vagy a gyermekkorukat töltötték, azokat a helyszíneket, amelyekhez kedves emlékek kötik őket.

A terület közepén egy kilátó emelkedik, ahonnan belátható az ezerszer kisebb Magyarország. Arra felkapaszkodva távolabb tanyaházat, állatokat és jurtákat is látok.

– Kilencméteres mongol jurták ezek, tíz darab emeletes ágy fér elé bennük, azaz nem teljesen nomád – avat be a részletekbe Tünde. – Egy mongol család készíti őket, csak így vállalnak felelősséget és garanciát rá, az építőanyagot is otthonról hozzák. A tanyaházunk teljesen autentikus, meszelt fal, nádtető: igyekszünk őrizni a hagyományainkat.

Folyamatosan szépül és fejlődik tehát a Magyarkert, de mint megtudom, nem volt ez mindig így. Az eredetileg pályázati pénzből megkezdett munka megtorpant, akik elkezdték a munkát – mint ahogyan Tóthné Szalontai Tünde mondja – eltűntek, mint az aranyóra, a létesítmény pedig tönkrement. Ő tizenkét éve dolgozik a helyszínen, a létesítménynek két éve a tulajdonosa. Éjjel és nappal ott találni, az ő műszakja huszonnégy órás, egész nyáron, heteken át táboroztat, ő főz a gyerekekre és együtt is alszik velük a jurtában. A Magyarkert ilyen szívet kíván.