Kecsegét juttattak a Duna vármegyei szakaszába

Ez egyáltalán nem mindennapi hír, hiszen különleges halfajról van szó, amelynek megfogása ritka horgászélményt jelent, csak kevesen tapasztalhatnak meg ehhez hasonlót. Már csak azért is, mert a kecsege alakja olyan, mintha évezredek, sőt, évmilliók múlását idézné fel. Egykor tengeri hal volt, és bizony a mai napig hordozza ennek látványos jeleit. Homokban és iszapban élő rovarlárvákkal, apró csigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik. Télre a kecsegék nagy csapatokban a meder mélyebb gödreibe húzódnak. Az ivarérettséget a hímek négy-öt, a nőstények csak öt-hat éves korukban érik el. A Tisza-tó élővilágáról szóló oldalon azt olvashatjuk, hogy május-júniusban az áramló vízben lévő kavicspadokon ívik. A lárvák négy-öt nap alatt kelnek ki és megkezdik a Fekete-tenger felé a vándorlást, de azt nem érik el, visszafordulnak. A kecsege jelenleg Magyarországon a jogszabály alapján nem kifogható státuszban van, emiatt a horgászok valamennyi zsákmányolt példányt kötelesek visszaengedni a vízbe. Pedig – tehetjük hozzá – nagyon ízletes a húsa.

A Magyar Haltani Társaság közönségszavazása alapján 2015-ben az év halának választották meg. A szervezet honlapján így mutatják be a kecsegét: „Népszerűsége érthető, hiszen különös megjelenésű hala vizeinknek. Orra ormányszerű, szája a fej hasi oldalán nyílik, orsó alakú testét pikkelyek helyett csontvértek védik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet. Kedvelt élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes, homokos vagy kemény, agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát. Egyik kedvence a tiszavirág lárvája, amelyet ormánya segítségével az aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokban jár, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődhet a mélyebb részeken. A tiszai halászok ilyenkor vették elő a palónyának nevezett, két csónakból, két ember által kezelt öblös húzóhálót, amellyel szerencsés esetben néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez. Ez azonban már a múlté. Nemcsak azért, mert a duzzasztott mederszakaszokról elvándorolt, hanem mert a sodrottabb részeken is annyira megfogyatkozott napjainkra, hogy 2014-ben ki kellett venni a fogható fajok köréből. Kifogott példányait vissza kell engedni, ezzel segítve populációinak megerősödését. Emellett azonban meg kell keresni a módját annak is, hogy mesterséges szaporításból származó ivadékait rendszeresen telepíteni lehessen a faj igényeinek megfelelő folyószakaszokra.”