A királynő és az ő királya

Szomorú vagyok és dühös. Még mindig Imane Helif nevét olvasom mindenhol. Aki a genetikai rendellenessége – ha úgy tetszik betegsége – miatt nagy vitát kavart a női ökölvívók között való indulásával. Én is igazságtalannak – és főleg sportszerűtlennek – tartom a szereplését, de egy hete erről kell szóljon az olimpia? A gyűlölködésről? Miközben például hétfő este egy svéd fiatalember, olimpiai- és világcsúcsot döntött férfi rúdugrásban. Az atlétikát a sportok királynőjének nevezik, és Armand Duplantis jelenleg ennek a sportágnak, sőt az egész atlétikának a királya. Emberfeletti amit csinál, mégsem az ő neve tölti ki a képernyőt. Hajdanán az olimpia alatt hallgattak a fegyverek, ez mára már csak hiú ábránd. Viszont mi hétköznapi emberek megtehetnénk, hogy legalább ebben a két hétben, a nyári játékok idején, valóban emberek maradunk. Az nagyobbat szólna, mint egy világcsúcs.