A templom mindig több, mint aminek látszik (galéria)

A hatalmas, bazilika-jellegű római katolikus templomban nyáron is hűsek a falak, ezúttal éppen jótékonyan ölelték át a megjelenteket. A Hétfájdalmú Szűz Mária templom ünnepségét szervező önkormányzat, a helyi egyházközség és faluszépítő egyesület igyekezett az emelkedettség és a személyesség együttes hangulatát előhívni a jeles évfordulón. Többször elhangzott, hogy a templom Kis-Magyarország kilencedik legnagyobb temploma, Fejér vármegye legnagyobbja, s a község méretéhez képest mindenképpen óriási. Története az Ürményi-álom része, amely idejekorán szetefoszlott, ám Isten háza annyi viszontagság után is áll, s szolgálja a híveket.

A szentségimádással kezdődő emléknapon sok fiatal, kisgyermekes család jött el, a püspöki misére és a koncertre megteltek padsorok. Kovács Zoltán plébános hét településen szolgál, kevés a katolikus pap, ma esket a tisztelendő úr, mondta el Ruff Tamás, lelkipásztori kisegítő. Nélkülük végképp nem boldogulna a katolikus egyház, s mindig érkezik is a belső hívó hangra a világi életből, a civilek közül, aki segíti papját a templomi és egyházi szolgálatban. Megérkezett egy idős apáca, Cherubina nővér, Szántó Katalin, aki a szocialista időkben motorral, bőrszerelésben járt Válba kántorként orgonálni, s csaknem inkognitóban tanította hittanra a bátrabb szülők gyerekeit, mert a hatalom nem nézte jó szemmel az efféle hitvallást. De ne legyünk igazságtalanok, sokan elmaradtak a templomból később, a szabadság és demokrácia idején, s ma sincs akadálya, hogy hitünket gyakoroljuk, mégis fogyunk.

A tanúságtételnek nevezett személyes hitvallásokban megkapóan emberi, őszinte szavak hangzottak el váli emberektől, akik mindig jártak, vagy éppen egy-egy személyes ok nyomán lettek misére járók. Mit jelent nekem a templom? Erről beszéltek, személyes emlékeket is megpendítve. Az idős Szabó Lászlóné gyerekkoráról beszélt, Gebauer Istvánné már az ükszülei is itt éltek, itt imádkoztak. A nagycsaládos Dudásné Viktóri Katalin, a kilencgyermekes Oroszi Ferenc és felesége a felnőtt megtérés, a hitben való eszmélés megélt csodáját fogalmazták meg. Jagicza György lelkipásztori kisegítő is utalt rá, hogy az elmúlt évtizedekben a mai misére járók majd mindegyike elmaradt egy időre a templomból, s közülük számosan erős elhívással tértek vissza. Rozbach Józsefné szerint az élő egyház lényege a „mi templomunkban” mindenkinek elérhető, az „apró csodák” ugyanígy. A hétköznapi szentmisék pontos liturgiája megtartó erővel bírnak, s ez nem függ a megjelentek létszámától, mondta. A megérkező Kovács Zoltán plébános egy kedves gyermeki mondás elmesélésével járult hozzá e személyességhez. „Isten a mennyben lakik, de a templomban rendel”, hangzott el az ártatlan és szellemes megállapítás a mai kor stílusában.

Ruff Tamás, a váli katolikus testület világi elnöke köszöntését követően Bechtold Tamás váli polgármester báró Ürményi Józsefet, a templomépítőt méltatta. A több vármegye főispáni tisztét viselő nemes országbíró is volt (a nádor helyettese), 1802-től Fejér vármegye főispánjaként politizált. Vált mezővárossá fejlesztette, szolgabírósággal, kiváló gazdasággal és járási székhellyé tette. Nagyot álmodott, ennek részeként építtette meg a kastélyt is, illetve a klasszicista stílusú templomot 1819 és 1824 között, Josef Franz Engel és Franz Heine építészek tervei alapján. Felszentelésére 1854. október 8-án került sor az egykori váli plébános Farkas Imre által, aki ekkor már székesfehérvári megyéspüspök volt, s aki még Ürményi Józseffel álmodta meg e „túlzó” gyönyörűséget. 

A bárói család 1787-ben elveszítette anyagi erejét, s eladta a birtokot a báró Dreher családnak, az adományként emelt templom a katolikus egyházé maradt. A kommunista térnyerés után mindent elvettek mindenkitől az országban, Dreheréktől is. Csak a templomok menekültek meg. Állítólag egymillió tégla alkotja a váli templom falait, a helyiek maguk is erejükön felül vettek részt építésében, akárcsak földesuruk. Az impozáns, hatalmas építményt négy éve restaurálták 500 millió forintos állami és százmillió forintos egyházmegyei támogatással. Erről részletesen számolt be az emléknapon Ádám Zsuzsanna építészmérnök, Vál alpolgármestere, a Faluszépítő és -Védő Egyesület elnöke, valamint társai, Szabó Éva és Takács Zsuzsanna.

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő a mai kor nehézségei, ellentmondásai kapcsán tette fel a kérdést, hogy mit üzennek a szentek, s a váli templom a ma emberének? A szeretet áldozatvállalás, miként az Ürményiek is szeretettel építették templomukat. Ha több erő kell, az út a templomba vezet, zárta mondandóját. Spányi Antal megyés püspök prédikációjában nem hallgatta el a fájdalmas tényt, miszerint Európában sok templomot bezárnak, deszakralizálják, eladják őket. Ürményi álma annak idején a váli városiasodásról szertefoszlott, a települést elkerülte a vasút, a lakosság nem nőtt meg. A templom azonban megépült, s ma is itt áll. A templom mindig sokkal több, mint aminek látszik. Jelzés. Jelenlét. Ürményi gazdag volt, költhette volna a pénzét másra, ám ő templomot épített. Mi manapság talán szegények vagyunk, de mindenkinek van valamije, amit másnak adhat szeretettel, fogalmazott keresetlenül és szívhez szóló érthetőséggel Spányi püspök. Sokan járultak szentáldozásra az ünnepi misén, köztük fiatalok, ami a 200 éves évforduló legszebb tanúbizonysága volt.

A templom előtt kis kiállítás mutatta be a templom történetének mozzanatait, régi képek idézték meg a múltat. Este koncertet adott a Magyar Vöröskereszt Canterino kórusa, s Bácsy-Schwartz Zoltán hegedűművész játékában gyönyörkedhettek az ünnepnapon.