Egy városlakó esete a faöntözéssel

Egy olvasónk fordult hozzánk azzal, hogy székesfehérvári belvárosi lakóhelyén, a társasház előtt öntözni kezdte a fákat. Az idős hölgy napi több vödörnyi vizet cipelt le a lépcsőn, hogy elegendő vizet tudjon adni a kiszáradt fáknak. A többi lakót is buzdította, csatlakozzanak hozzá, megszólítva főként a férfiakat, akik könnyebben cipelik a vizesvödröket. Volt azonban olyan is, aki nem szeretett volna csatlakozni a fák öntözéséhez. Pedig a környezetünk rendben- és életben tartása közös feladatunk. A rendkívüli hőség, melyet nemcsak a fák, hanem például a székesfehérvári virágóra növényei sem bírtak ki, tőlünk, városlakóktól is nagyobb erőfeszítéseket követel.

Fák mindenütt

Jóllehet, sokan úgy vélik, a város fáinak, növényeinek öntözése a Városgondnokság feladata, azt azonban kevesebben tudják, hogy Székesfehérváron 80 ezer fa van, melyek közül több ezer fa egy-öt éve lett elültetve. Ezek egyenkénti és folyamatos öntözése elképesztő feladat, éppen ezért a Városgondnokság számára is nagy segítség, ha a lakók a környezetükben lévő fákat öntözik. A Városgondnokság honlapján olvasható, hogy az újonnan ültetett fákat az első, második, illetve a harmadik évben öntözik, normál esetben csak eddig szükséges, hogy a fa önálló életet tudjon élni már mesterséges vízutánpótlás nélkül is a városban. Viszont lehet látni, hogy további öntözéses időszakra van szükség, nem csak a fiatal fák esetében. A Városgondnokság évek óta felhívást intéz a lakossághoz, hogy öntözzék ők is a fákat, növényeket, ha tehetik.

Mennyit "iszik" egy fa?

Nos, a társasház lakójának bizony sokszor kellett fordulnia, akkor is, ha jó nagy vödörrel hordta a vizet a fákra, ugyanis egy fának közel 50 literre van szüksége. Nyáron még mélyebb rétegben szárad ki a talaj, ezért nem kell sajnálni a vizet a fáktól sem. A Városgondnokság a fák vízutánpótlásáról öntözőzsákok segítségével gondoskodik, melyeket heti két alkalommal töltenek fel. Ezek 50/70 literes zsákok, attól függően, hogy mekkora a fa, és körülbelül két-három nap alatt szivárog ki a víz. 

Létfontosságúak a fák

Azt már nagyjából mindenki tudja legkésőbb az általános iskolai tanulmányai végére, hogy az erdők tulajdonképpen a Föld tüdeje. Nem kevésbé nyilvánvaló az sem, hogy nemcsak az erdők, hanem minden egyes fa nagy szolgálatot tesz nekünk. A fák ugyanis a fotoszintézis révén beépítik szervezetükbe a szén-dioxidot, így eltávolítják azt a légkörből és tárolják a szenet szervezetükben. Minél több a fa, annál több szén kerül ki a légkörből, így a faültetésekkel lassíthatjuk a globális felmelegedést. A fotoszintézis másik csodás járuléka, hogy melléktermékként oxigén keletkezik, így aztán érthető, miért tartjuk az erdőket a Föld tüdejének. Mindemellett a tősgyökeres városlakó jól tudja, micsoda hőség vár rá nyaranként egy-egy lebetonozott, térkövezett téren, utcában, és mennyire más olyan utcában sétálni, ahol az út vagy járda mentén fák sorakoznak, árnyékukkal hűsítő oltalmat nyújtva a Nap sugarai elől. A fák árnyéka segít abban is, hogy az alattuk lévő talaj kevesebb vizet veszítsen, így tulajdonképpen egy körforgás részeként maga a fa is nehezebben szárad majd ki. Az árnyat adó lombok között pedig számtalan állat- és gombafaj lel menedékre és élettérre. A fák emberekre gyakorolt jótékony hatásairól pedig tanulmányok tucatjai szólnak, a fák javítják mentális és fizikai állapotunkat: a fás környezet például oldja a stresszt. Tisztán látható hát, hogy minden a fák mellett szól, szükségünk van rájuk, de most nekik is szükségük van ránk: tartsuk életben őket, és emeljük fel azt a vizesvödröt!