Fejér évfordulós emlékei

Nemcsak kárba, pocsékba is

Nap mint nap pazarolunk az egyik legdrágább dologgal, az élelmiszerrel, függetlenül attól, hogy önmagunkat vagy haszonállatainkat tápláljuk vele. Régen sem volt ez máshogy, már hatvan éve is írt erről a hírlap, ugyanígy augusztus 6-án. Egy keréknyom-kár története: Néhány napja egy rendszeretetéről, „fillér becsüléséről” ismert termelőszövetkezetben jártunk. A gazdaság udvarán félszáznál többen dolgoztak vasárnap. Ennek tudomásul vétele után következett a meglepetés: indult és kanyarodott útjára egy traktor és vezetője a legnagyobb lelki nyugalommal kormányozta bele az ott pirosló paradicsom-halmazba. A tsz vezetői szó nélkül végig néznék ezt. – Hogy-hogy? – kérdeztük erre. – Az kérem nem kerül értékesítésbe, megy az állatoknak – hangzott a válasz. – A traktoros bizonyosan nem tudott másképpen megfordulni. Ez a paradicsom már csak olyan cefre féle, amit az elszállítandóból kiválogattunk. Arra nem gondolt a magyarázkodó, hogy ezt a „cefrét” saját állataiknak szánták, s amennyit széttaposnak belőle a gépek széles keréktalpai, az bizony nem jut sehova, kárba vész. Jobban kell becsülni minden értéket, amire munkás munkabért fordított a közösség.

Hatvan év alatt sem sikerült

Kóros álmatlanságban szenvedőkkel van tele a világ, akik vélt vagy valós félelmeik, illetve a munkamániájuk, vagy a különös emberek számára zavaró madárcsicsergés miatt, nem tudnak aludni, pedig az 1964. augusztus 6-i Fejér Megyei Hírlap már beszámolt a nagy felfedezésről. Meglett Az alvás titka. A Mryland orvostudományi egyetemen dr. Bessman érdekes megállapításra jutott: úgy vélekedik, hogy egy bizonyos vegyianyag, az u. n. gamma hidroxibutirát, amelyet a vegyiparban rendszeresen használnak különféle festékek és lakkok előállításához, magyarázatot szolgáltathat az alvás mechanizmusának megfejtéséhez. A kutató szerint ez az anyag rendkívül hasonlít ahhoz, amit a szervezet termel az alvás állapotának létrehozására. Ilyen anyagot a szervezetben, emberekben és állatokban egyaránt, az agyvelőben és a véráramban találtak, jóllehet a kísérletek eredménye még nem végleges, dr. Bessman szerint az említett vegyianyagot érdemes ebből a szempontból további beható vizsgálat alá venni. Ha ugyanis a vérbe fecskendezik, vagy egyszerűen lenyelik, a normális alváshoz igen hasonló állapotot idéz elő.

Nagyvárosi közösségi élmény

Talán sokan emlékeznek, hogy egy időben milyen óriási vétek volt az autóban hagyni bármilyen fontos dolgot, mobiltelefont, italt és sorolhatnánk. Ha mégis így tettünk, egy arra járó szakembernek nem nevezhető ember, gyújtógyertyával hatolt be a kocsiba, hogy elvegye az üvegen át, amit azon keresztül nézett ki magának. Otthon aztán, mikor elmeséltük hogyan raboltak ki minket, azt mondták az öregek: Minek hagytátok elől? Amit a szem nem lát, az a szívnek nem fáj. Negyven éve ez még nem volt gond. Nem volt az autóban sem érték, sem egy jó rádió, mégis arról számol be az 1984-es hírlap, hogy hogyan működik az akkor divatos nagyvárosi közösségi élmény, a Ki-fosztóka: Modern korunkhoz idomodnak, úgy látszik, a népszokások is. A régi falusi hagyományként emlékezetes fosztóka új és sajátos változatban „hódít” manapság a városi lakótelepeken. Lényege: esténként, vagy inkább éjszakánként összegyűlnek holmi utcán csatangoló legények, és emlékbe magukkal visznek valami alkatrészt az utcán éjszakázó autókból. A leszerelt rendszámtáblák kedvelt trófeái az efajta gyűjtögetésnek, de letörött ablaktisztítók, hiányzó dísztárcsák, s egyebek is tanúskodnak reggelenként e hagyomány élő voltáról. A csillaggarázsban parkoló autósoknak kellemes meglepetés, ha járművüket, fölébredvén, mégis épségben találják. Úgy gondolom, megérdemelnének ezek a legénykék egy nagy néprajzi „gyűjtést”, a hatóságok részéről. Már úgy értem, őket kéne begyűjteni.