Vitézek, hősök, harcosok léptek elő a múltból (galéria)

Örömteli megtapasztalni, mennyire sokan figyelnek a történelmi múltra, hiszen látványos bemutatók követték egymást a nagyszínpad mögötti területen. A harmincéves Pavane zászlóforgatók elsődleges célja báltermi lépések bemutatása a reneszánsz és a barokk korszakból, valamint a nemzeti romantika korában divatos táncok megismertetése a mai kor emberével. A Musica Historica Együttes 1988-ban alakult, tagjai a klasszikus és a régi zenei hangszerek mellett magyar és kelet-európai népi hangszerekkel is foglalkoznak, amely törekvés döntően formálta előadói stílusukat. Büszkék arra, hogy a zenekari munkához komoly kutatások adják a hátteret.

A Borostyánkő Hagyományőrző Egyesület arra vállalkozott, hogy megjelenítse és éltesse azt a kultúrát, amely a 9. és a 11. század között elsősorban a Kárpát-medencére volt jellemző. Az augusztusi ünnephez illően örömmel idézték meg a Géza fejedelem és István király udvarában élő harcosokat, és azok környezetét. A Történelmi Ispotályos Lovagrend hagyományőrzőiről a legtöbbeknek a keresztes háborúk juthattak eszébe, a Fejér Baranta Hagyományőrző Sportegyesület – ismertebb nevükön a „barantások” – célja pedig az évszázadokon át ismert, a magyar nép körében gyakorolt fegyveres és pusztakezes küzdelmi formák kutatása, gyakorlása, oktatása és bemutatása.

A Szent László Vitézei Egyesület tagjai ugyancsak középkori történelmi hagyományőrzéssel foglalkoznak, katonáikat könnyen elképzelhetjük végvári vagy akár kuruc harcosként. A Magyar Királyi Kardforgatók Rendjének figyelme tartós ideig a végvári időkre összpontosított, majd áttértek a 12.-13., végül a 15. század megjelenítésére: ilyenek lettek a ruhák, a páncélok, a hajító, szál- és közelharcban használatos fegyvereik. Nem lehetne teljes egy ilyen esemény a Fehérvári Huszárok Egyesülete nélkül, hiszen a lovak és a díszes egyenruha látványa a legtöbb magyar szívét bizonnyal megdobogtatja.

Ugocsay-Péterfalvy Bencze Tamást, az I. András Király Lovagrend nagymesterét stílusosan egy kupával a kezében, árnyékban találtam. Akkor már ők is túl voltak egy bemutatón.

– Székesfehérvár 336 esztendeje szabadult fel a török uralom alól, erről készítettünk egy bemutató műsort – számolt be a történtekről a katonai hagyományőrző egyesület vezetője. – A 145 éves török uralom három időszakát jelenítettük meg. Először Fehérvár elestét 1543-ban, akkor nagyrészt német gyalogosok harcoltak itt, ezért az ő ruházatukat, viseletüket, fegyverzetüket mutattuk be egy gyalogviadal során. Aztán következett 1601-ben az ostrom és a visszafoglalás, amelynek során darabontok is küzdöttek a falaknál. Időben utána érkezett el a város felszabadulása 1688. május 19-én, amikor másfél évnyi körülzárást követően nagyrészt a német-római császárság zsoldosaiból, kisebb részt magyar alakulatokból álló sereg mentette fel a várost. Ez a három tagozódás volt az alapja rendünk programjának.

A nagymester kiemelte, milyen óriási szerepe volt az utókor által jócskán félreismert zsoldosokból álló csapatoknak a török elleni magyarországi hadviselésben, azonban hagyományőrző közösségük róluk sem feledkezett meg. Bencze Tamás hozzátette, nagy szükség mutatkozott idegen ajkú katonákra, hiszen az ország körülbelül hatvan év alatt jóformán kivérzett, nem tudott akkora katonai erőt felmutatni, amely ellenfele lehetett volna akár egy kisebb létszámú török seregnek is.

– Elég jó idő van – bökött kupájával az ég felé a nagymester. – Mi dél körül léptünk fel először, szerencsére mégis akadtak jócskán érdeklődők, hiszen nem mindenki hűsöl a Balaton és a Velencei-tó partján. Meg voltunk elégedve a lelkes közönséggel, és úgy láttam, ők is megelégedéssel szemléltek bennünket.

Az I. András Király Lovagrend rövidesen három új lovagot avat, ám sajnos mindhárman felnőttek. Pedig remek volna, ha minél több fiatal érdeklődne a történelmi hagyományőrzés iránt – értünk egyet ebben is Ugocsay-Péterfalvy Bencze Tamással, az ősz szakállú, sokat látott katonával.