Fejér évfordulós emlékei

Régen, amikor még a szüret körül forgott a szeptember...

A szüreti felvonulások és bálok ideje a legtöbb településen már lecsengett, sőt talán olyan falvak is vannak, ahol teljesen kikopott már ez a szép szeptemberi hagyomány, éppen ezért jó érzéssel tölt el, ha a régi idők ma már alig-alig élő mulatságairól olvashatok. 74-es lapszámunk egyikében így írtak a szüretről: 

„Gyermekkorom izgalommal várt eseményeinek egyike a szüret volt. A felnőttek készülődéséből mi csak keveset éreztünk, nekünk csak az öröm jutott. Számoltuk a napokat. Nálunk vasárnapra esett a szüret napja. A család tagjai ilyenkor értek rá, hiszen a hétköznapokon üzemben, hivatalban dolgoztak. A szőlő évközi ápolása a nagymama, nagypapa és a gyerekek dolga volt. Igaz, mi srácok néha több kárt csináltunk, mint hasznot. Emlékszem, a szüretnél a nagymama mindig figyelmeztetett minket: fütyüljetek, így legalább tudom mennyit esztek, mennyit dolgoztok! Értettük a viccet, és ha eszünkbe jutott a szemezgetés mellett, szőlőt is szedtünk”

Varrónőnek készült, de péklány lett

– A lovasberényi Filkorn Katalin eredetileg varrni szeretett volna megtanulni. Nem sikerült a felvételi, akkor döntött úgy, hogy a pékmesterségét választja. A család ellenezte, de ő kitartott. Tanult, könyvből és a segítőszavakból. Sikerült. Filkorn Katalin pék lett – írják 50 évvel ezelőtti Hírlapunkban, ahogy azt is, hogy egy idő után a Kati által készített kenyérnek több határt átívelőn jó híre lett.

Régóta várt iskolafelújítások

84’-es lapszámunk hasábjaiban a mányi általános iskoláról olvashatunk, amely abban az évben jelentős felújításon, bővülésen esett át.

„régen, az egész lakosság örömmel fogadta egy új, négy tantermes és tornatermes iskola építésének lehetőségét” – olvasható, ahogy alább az is, hogy 13 hónap alatt végeztek a munkálatokkal a generálkivitelezők. De Etyeken is hasonló volt a helyzet, ott két év alatt újították fel a régi, 9 tantermes intézményt.