Nemzetőrökre emlékeztek Lepsényben (galéria)

A Himnusz közös eléneklését követően a Lepsényi Fekete István Általános Iskola 4. osztályos tanulói irodalmi összeállítással idézték fel a korabeli eseményeket, amelyek az akkori Magyarországon játszódtak le. Az alsós tanulókból álló Manók Énekkar Kossuth dalokkal színesítette a műsort. Őket a Lepsényi Esthajnal Nyugdíjasklub Énekkara követte, akik szintén 1848-as dalokat énekeltek citerakísérettel.

Borsos György, helyi könyvtáros ünnepi beszédében emlékezett meg a forradalom kitöréséről, a Nemzetőrség megalakulásáról, külön kitérve a helyben lezajlott eseményekről. Ünnepi beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy az itt történt összecsapás mily nagy mértékben járult hozzá Móga János seregének a győzelméhez:

„Kossuth toborzó körútra indult, és fegyverbe szólította a városok és a vidék lakosságát. Lepsényben is jelentkeztek a nemzetőrség soraiba, összesen 123 fő. A jelentkezők névsorát megőrizte a Református Egyház anyakönyve. Apák, fiaik, nagyapák, nincstelenek, tisztviselők írták alá a jelentkezési íveket. Egy dolog motiválta őket: megvédeni a hazát, szeretett falujukat, családjukat az ellenségtől, Jellasics fosztogató martalócaitól. Önként, szívükre hallgatva tették mindezt” – hallhattunk Borsos Györgytől. 

Jellasics horvát bán Buda felé vonulva Lepsényben a Nádasdy kúriában ütötte fel ideiglenes főhadiszállását. Innen levelet küldött Róth tábornokhoz, aki Ozora környékén tartózkodott, hogy mikor és hol egyesüljenek.

„Ami ezután történt, főleg 1848. szeptember második felétől az már a magyar történelem egyik dicsőséges lapján olvasható arany betűkkel, illetve ennek egyik kis mozzanata, mely számunkra „nemzeti kincs, a példamutatás, és a hazaszeretet allegóriája”. A történetet hitelesen megírta és megőrizte számunka Eötvös Károly, mezőszentgyörgyi író, politikus a Nagy Év című könyvében. Az események a lepsényi fogadóban kezdődnek. Itt pihen 17 horvát futár Jellasics seregéből, hogy egy sürgős levelet továbbítsanak az Ozora környékén tartózkodó Róth tábornokhoz, hogy egyesült erővel leverjék a magyar forradalmat. Eötvös Lajos a mezőszentgyörgyi nemzetőrök parancsnoka azonban gyanítja, hogy a falu határában lévő csárdában, a sarokban üldögélő katonák idegenek. Hazamegy, összehívja a nemzetőröket és a horvátok ellen indulnak. Az enyingi határ felé megállítják és kérdőre vonják őket, majd miután megbizonyosodtak a felől, hogy horvát futárok, fegyvereik átadását követelték. A szóváltásból dulakodás kerekedett, és hirtelen lelőtte a horvát hadnagyot a mezőszentgyörgyi pap. Innét már nem volt visszaút. A horvátok menekülőre fogták, és Kőkút- Kukolla-puszta irányában futottak, hogy egyesüljenek a Székesfehérvár felé masírozó Jellasics 800 fős utóvédjével. Ádáz küzdelem bontakozott ki a felek között. Szinte minden egyes pusztánál, földút kereszteződésnél megöltek egy-egy horvát katonát. Az utolsót, már majdnem Jellasics utóvédjének az orra előtt ölték meg. A holttesteket átkutatva egy levelet találtak, amit eljuttattak a magyar sereg vezéréhez. A szeptember 29-én, Pákozd mellett lezajló csatában a magyar sereg fényes győzelmet aratott Jellasics serege felett, amihez nem kis mértékben járultak hozzá nemzetőreink. A Móga János által vezetett magyar hadsereg győzelme egyúttal a Magyar Honvédség születésnapja is egyben!

A 17 megölt horvát katona holttestét az összecsapás után a Lepsény és Mezőszentgyörgy között fekvő réten, aznap éjjel ásták el teljes titoktartást fogadva”– elevenítette fel Borsos György a történteket.

1849. október 6. után az osztrákok Lepsénybe és Mezőszentgyörgyre is ügynököket küldtek, hogy kikutassák, hová tűntek a horvát futárok 1848. szeptember végén. 

„Lepsényben és Mezőszentgyörgyön is megjelentek pribékjei, de semmit sem tudtak kicsikarni a helyiekből, hogy mi történt a 17 horvát futárral. Sem fenyegetés, sem verés, sem börtönbüntetés nem tudta árulásra bírni nemzetőreinket és a falu akkori vezetőit. A fentiek tudatában emlékezzünk meg a 123 lepsényi és 15 mezőszentgyörgyi nemzetőrről, a magyar szabadságharcról. Az emlékműre pillantva, hajtsunk fejet példamutató bátorságuk és hazaszeretetük előtt! Véssük a szívünkbe a nevüket, hiszen az akkori nemzetőrök megcselekedték azt, amit megkövetelt a haza!”– fejeződött be az ünnepi beszéd.

A megemlékezés végén koszorúkat helyeztek el az önkormányzat, a helyi intézmények, egyházak, civil szervezetek és a pártok képviselői.

Szerző:Borsos György