Seuso-kutatás Szabadbattyánban: találtak valamit a régészek

Szabadbattyánban egy tizenháromezer négyzetméteres római kori épületkomplexum fekszik a föld mélyén, melynek feltárást Nádorfi Gabriella régész kezdte el 1993-ban, a kutatások pedig azóta is tartanak. A Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható területen lévő komplexum Pannónia eddig ismert legnagyobb méretű, késő római kori épülete. A területről a Szent István Király Múzeum (SZIKM) munkatársa, Rétfalvi Teofil készített drónfelvételeket, amelyeken egy egykori kőépület nyomai rajzolódtak ki az épületkomplexum déli irányában – tájékoztatott az ÖKK.

Mit rejt még a föld?

Kovács Loránd Olivér, a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója elmondta, még idén szeretnék elvégezni a terület geofizikai felmérését is. –Részben a Nádorfi Gabriella által beszerzett adatokból, részben pedig a vele együtt dolgozó egyéb szakmák képviselői által begyűjtött információkból tudjuk, hogy ez az épületkomplexum nem magában állt. Nem egy vidéki villát kell elképzelni, hiszen körülötte utcák, épületek is voltak – ismertette a föld alatti épületegyüttes ismérveit a múzeum szakmai igazgatója.

A geofizikai felmérés segíthet annak kiderítésében, hogy a Seuso-épületkomplexum területén pontosan mi és hol helyezkedett el. Korábban Nádorfi Gabriella is felvetette, hogy magát az épületkomplexumot egy belvárosias rész vehette körbe. Az elmélet alátámasztásához a szakemberek ezidáig csak részeredményekkel rendelkeztek, egészében azonban nem volt látható az egykori utcahálózat. A részletek kiderítése segítene feltárni a szabadbattyáni helyszín eredeti funkcióját is. Kovács Loránd Olivér arról beszélt, hogy jelenleg szórványos adataik vannak, hiába zajlik a környék kutatása több mint 150 éve az aktuális régészeti módszerekkel. Ebbe beletartozik déli irányban egészen Gorsiumig, illetve északi irányban akár Nádasdladányig is az egykori Sárvíz folyó menti szakasz. Jelenleg annyi tudható, hogy egy nagyjából negyven kilométer hosszú és a Sárvíz egykori oldalain egy egy-egy kilométer szélesen elterülő településhalmaz húzódhatott a területen.

Egy újabb kikötő?

A gorsiumi kikötőt a 80-as években tárták fel Fitz Jenő vezetésével, majd pár évvel ezelőtt Nádorfi Gabriella feljegyezte, hogy azon falak mennek át. Később Kovács Loránd Olivér iránymutatása segítségével találtak egy magaslatot a területen, ahol sikerült azonosítani egy épületkomplexumot. Az eredmények szerint egyre biztosabb, hogy kikötő állhatott a területen. 

– A magaslatról kiderült, hogy az egy természetes földnyelv, amire a rómaiak építettek egy épületet, amely szépen leköveti a folyópart ívét. Ráadásul az épületnek raktár kinézete van, ez azért a római korban nem nagyon lehetett más, mint egy kikötő. Azért vagyok egy kicsit óvatos, mert ezt kijelenteni addig nem lehet biztosan, amíg nem tárjuk fel – mondta el Kovács Loránd Olivér, hozzáfűzve, hogy mindez azért is izgalmas, mert IV. századi folyami kikötőt birodalmi szinten is keveset ismerünk. Az alaprajz alapján egy klasszikus római épülettípust sikerült azonosítani: jól látszik, hogy van tornáca, portikusza, ami kötelező eleme egy római épületnek.

Jelentős felfedezés

Kovács Loránd Olivér a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható épületkomplexum jelentőségére hívta fel a figyelmet: – Mindig az volt a vád az ókori Pannónia területe felé – nagyjából a mai Dunántúlra kell gondolni –, hogy ez egy határszéli provincia, itt csak katonák mozogtak. Ehhez képest a Nádorfi Gabriella által feltárt épület 13 ezer négyzetméteres, hatalmas épületkomplexum volt, tetőtől-talpig kifestve. Ha nem is egy palota volt, akkor is olyan hatalmas épület lehetett, hogy aki építette, annak a felső 5-10 százalékhoz kellett tartoznia, hiszen az ókorban is nagyon gazdagnak kellett lenni ahhoz, hogy egy ilyen volumenű építkezést megengedhessen magának az ember – mondta el a szakmai igazgató.