Alumínium: Az ipari örökségvédelem szerteágazó témáját boncolgatták (videó)

Székesfehérváron, a Zombori úton található Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ipartörténeti és Alumíniumipari Gyűjteménye adott otthont október 4-én, az V. Bányászati és Kohászati Kiállítóhelyek és Gyűjtemények Konferenciájának. Ez a megbeszélés egyébként a II. Országos Ipari Örökségvédelmi Konferencia is.

Az ipari örökség mindenütt jelen van

A délelőtt 10 órakor kezdődő program köszöntőkkel, ünnepi beszédekkel kezdődött. Ezt az a szalagátvágás követte, mely a múzeum egy új részlegét avatta. A tárlókban elsősorban a bauxit különböző alakjai, formái és színei láthatók, de más, értékes kőzetek, köztük achátok, akvamarinok és hegyikristályok is csillognak a múzeumi megvilágításban.

– Az ipari örökség szinte mindenütt jelen van, szinte ugyanúgy, mint egy tájház. Az adott településnek hozzátartozik az identitásához, legyen az egy kis iparváros, vagy egy bányásztelepülés. Úgy gondoltuk, felélesztjük a kapcsolatot a civil szervezetek között, a kis és nagy múzeumok között, és ezért hívtuk életre az Ipari Örökség Konferenciát két évvel ezelőtt. A látogatókat tekintve igen fontos terület ez, hiszen az Európai Ipari Örökség Útja a legnépesebb az ilyen kulturális utak között. Több, mint 1200 helyszín van benne, és az olyan speciális helyei is nagyon népszerűek, mint például a Vaskultúra Útja. A nagy műszaki, közlekedési múzeumok a leglátogatottabb múzeumok közé tartoznak a kontinensen, sokan kíváncsiak a kiállított, értékes tárgyakra, ám nem csak ezek a fontosak. Ipari örökség lehet a Laci bácsi kismalmától kezdve az évszázados üzemig bármi. –mondta el a kiállítás megnyitója előtt Domonkos Csaba, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Ipari Örökség Főosztályának vezetője.

Nehéz, de be lehet vonni a fiatalokat

A köszöntőket és a megnyitót követően megkezdődtek az előadások. Az első, elsősorban a nemzetközi pályázatokról szólt. Az előadótól megkérdeztük, honnan vannak ilyen irányú tapasztalataik, illetve hogy a fiatalokat meg lehet-e szólítani olyat területekkel, mint a vendéglátás, a kohászat, az ipar, a bányászat, vagy éppen a múzeumok világa?

– A nemzetközi projektek tapasztalatait választottam előadásom témájául. A Múzeumok és Látogatók Alapítvány képviseletében vagyok most itt, de korábban a Magyar Vendéglátóipari Múzeumban dolgoztam, mint múzeumpedagógus. Egy civil szervezettel és egy múzeummal valósítottam meg projekteket, és aztán átültem a másik oldalra. Most a projekteket elbírálók közé tartozom, és most innen látom a nemzetközi projekteket.

Ismerni kell az alumínium felhasználási területeit

A fiatalokat meg lehet fogni, de nem könnyű. Előfeltétele a bevonásuknak, hogy megtaláljuk a relevanciát az adott témában. A múzeumi témák általában elég elvontak, különösen a mai fiatalok számára, ezért azokat a pontokat kell nekik megmutatni, amelyek a mai életükhöz fontosak lehetnek. Így hát ha például alumíniumról van szó, akkor mindenképpen be kell mutatni, hogy hol használják jelenleg ezeket az anyagokat, hogy milyen alapanyagok találhatók a természetben, de meg kell azt is mondani, melyik hogyan keletkezett. Ami még nagyon fontos lenne az a történetek bemutatása, de mégsem kap elég figyelmet ez a terület. Be kellene mutatni az embereket, akik tudósként, kutatóként, bányászként, vagy éppen kohászként ezen a területen dolgoztak, és nem csak őket magukat, hanem az életüket, a történetüket is. Nem mellesleg minden alkalommal érdemes belefűzni egy kis humort is, mert az mindig segít a fiatalok figyelmének ébrentartásánál. –nyilatkozta lapunknak az első előadó, Miszné Korenchy Anikó.

Az előadás sorozat keretében többek között szó esett arról, hogy hogyan válhat működővé egy kulturális útvonal és hogy mi is az a Vaskultúra Útja? Feltették a kérdést, hogy kinek mire van szüksége a múzeumokban? Érintették a közösségi identitást, a hungarikumokat, nemzeti értékeket, emellett kerestek célokat, kitörési pontokat is a konferencia előadói és résztvevői.