Átoktörés viking módra, a néző választásaival

Mi történik akkor, ha a kis viking faluban elvarázsolódnak a felnőttek, és olyanok lesznek, mint a gyerekek? Akik először ugyan élvezik a helyzetet, a felügyeletnélküliséget, ám aztán rájönnek: bizony jobb volna nekik, ha a szüleik visszaváltoznának. Nade hogyan szűnhet meg az átok? És egyáltalán, kitől jön? Ezt kell kiderítenie a főhősnek, aki e kalandos mesében maga az olvasó, jelen esetben néző, aki aktívan be is vonódhat a történetbe, hiszen bizonyos helyzetekben neki kell döntenie arról, hogyan folytatódjék a sztori, merre haladjon tovább a színész-rendező, Ács Tamás. Ő pedig megy, mesél, végrehajt, ha kell, jaffa szörpöt iszik a kocsmában vagy szembeszáll a sárkánnyal, míg meg nem szerzi a varázsfőzetet. Társa és segítője a kalandban – a nézőkön kívül – Bergics András, aki zenél és a költő szerepét is eljátssza. És néhány báb is akad, így például egy hatalmas malac, valamint a főszereplő kisöccse.

A monodrámáiról, tanteremszínházi előadásairól ismert Ács Tamás első gyermekdarabja „A leprikónok átka”. Mint megtudtam, Tamás sokáig kereste, mit vihetne színre, majd amikor megvásárolták gyermekeiknek otthonra Varró Dániel könyvét, szerelem lett első olvasásra. Már akkor eldöntötte, hogy előadás lesz belőle. Nagyon foglalkoztatta a szöveg, illetve az, hogyan lehet megvalósítani a választásokat, hogyan lehet interaktívvá tenni az előadást. Kártyákra jegyzetelt, kitalálta a fő ösvényt, és előfordult, hogy egy-egy helyen – a ritmust, a szótagszámot figyelembe véve – módosította a szöveget. Minden egyes könyvbeli választási lehetőséget eljátszott, de az előadásba nem került bele mindegyik, helyette a könyv esszenciájával találkozhat a néző. Például kimaradt a Valhallában játszódó rész, mert az a számítógépes játékok logikáját követi, a rendező azonban nem szeretett volna ilyet. Úgy volt vele: a hősnek egy élete legyen, izguljanak érte így a közönségben! (Előfordult, hogy egy, a könyvet jól ismerő gyermek kommentálta is az előadást, jelezte, mi maradt ki…)

A darab a szöveg természete szerint minden korosztálynak ajánlható, így jó kis családi program lehet. Ám ha a gyerekeket nézzük, akkor 6-12 éves kor között ideális, mert azért odafigyelést igényel a döntéshelyzetek miatt, és az tudja igazán élvezni az előadást, aki tudja követni a történetet. Viszont már a nagyobb óvodások is be tudnak vonódni, így volt ez legutóbb a székesfehérvári Igézőben.

A játéktér előtti párnákon helyet foglaló aprónép sűrűn fejtette ki a véleményét, illetve bátran jelentkezett, amikor választani kellett, és hárman büszkén vitték a darab végén a varázsfőzethez szükséges kellékeket a nagy ládába. Bergics András végig alázattal, a megfelelő pontokon bekapcsolódva kísérte az előadást, hol egy kis „kocsmazenét” játszva, hol hableányéneket előadva.

Varró Dániel is látta már a produkciót, amelyet 2021 óta több mint ötvenszer adtak elő Tamásék. Idén, Sopronban került sor a nagy találkozásra, amikor is a költő vagy másfél órát beszélgetett az alkotókkal, megelégedését fejezve ki.

Hogy Fehérváron vagy a környékén mikor lesz újra „A leprikónok átka”, azt most éppen nem tudható, de ha Tamásék játsszák, érdemes lecsapni rá.