Egy félkezű ember életének lapjai Seregélyesen

– A Magyar Történelmi Családok Egyesülete és a Zichy Örökségért Alapítvány a művész halálának 100. évfordulójára emlékévet szervezett, hogy bemutassa a magyar zenei élet e méltatlanul elfeledett tehetségét – mondta a FEOL-nak a leszármazottak nevében Zichy Pál. – Az emlékév során országszerte több helyszínen is kamarakoncerten csendültek fel Zichy Géza művei, valamint a közönség előadást hallhatott életéről, a programot egy-egy verse színesítette meg. Rövidesen Zichy Géza gyermekkori családi fészkében, Seregélyesen hallgathatja meg a közönség a gróf rendkívüli élettörténetét, nyerhet betekintést legszebb műveinek némelyikébe.

Zichy Gézának már gyermekkorában, Seregélyesen szenvedélyévé vált a vadászat. Egy alkalommal, amikor leugrott a bakról és a kocsi hátsó ülésén levő, csőre töltött sörétes puskája után nyúlt, a fegyver elsült és szétroncsolta a jobb felkarját. Csak egy tapasztalt katonatiszt barátjának lélekjelenléte mentette meg attól, hogy a helyszínen elvérezzen. Felépülését és karjának elvesztését felidézve Zichy később egy helyütt ezt írta: „Gyáva gyermek voltam, akarat nélkül, és néhány hónap alatt a szerencsétlenség energikus, bátor fiúvá formált."

– Január közepére esett egy „elfelejtett ember”, Zichy Géza halálának 100. évfordulója. Akkor a seregélyesi diákok ellátogattak nyughelyéhez a „Gróftemetőbe” és koszorút helyeztek el a sírján – emlékezett a FEOL-nak a házigazdák nevében Sajtos József, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatója. – A szombati program körülbelül kétszer 40-45 perces részből áll majd. Először a dédunoka, Deréky Géza történész, műfordító anekdotákon keresztül eleveníti fel a dédapja alakját, majd a szünetet követően Zichy Géza darabjai közül mutatnak be egy ízelítő csokrot a fellépők: Darvassi Andrea zongoraművész, Dóczy Péter színművész, Magyaróvári Viktor énekművész és Nagy Ivett hegedűművész.

Zichy puszta akaraterejével és életkedvével tökéletesítette zongoratudását egy saját maga által kidolgozott technikával. A drámaíró, színműíró, zeneszerző, félkarú zongoraművész a kiegyezés utáni magyar komolyzenei élet egyik legtehetségesebb, legkülönlegesebb és mégis méltatlanul elfeledett képviselője volt. Elveszítette fél karját, de kitartásának és tehetségének köszönhetően bal kézzel virtuóz módon megtanult zongorázni és hosszú időn keresztül atyai jóbarátjával, Liszt Ferenccel együtt koncertezett Európa nagyvárosaiban. Mindezek mellett saját zongoraműveket, operákat és verseket írt.

– Az első világháború négy évében szinte állandóan úton volt, hogy a hadikórházakban saját példáját keresztül mutassa meg az amputált sebesülteknek, miként térhetnek vissza az önálló életbe, hogyan szerezhetik vissza önbecsülésüket – hívta fel a figyelmet Sajtos József. – Számukra írta „A félkezű ember” című könyvét, amely képekkel mutatta be, hogy a mindennapokban miként lehet fél kézzel élni.

Zichy Géza egészen 1875-től 1918-ig, 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke, 1891 és 1894 között az állami színházak – a Nemzeti Színház, valamint a Magyar Királyi Operaház – intendánsa. Huszonegy éven át, 1895-től 1916-ig a Magyar Királyi Operaház zeneszerző-vendégkarnagyaként tevékenykedett. Tiszteletbeli tagjává választotta a Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia. Teljesen bizonyos, hogy egy igazán rendkívüli életet ismerhet meg az, aki elfogadja majd a Magyar Történelmi Családok Egyesületének, a Zichy Örökségért Alapítványnak, a Seregélyesi Református Egyházközségnek és a Seregélyesi Baptista Általános Iskolának szombatra szóló meghívását.