Sokkoló részleteket árult el munkájáról a helyszínelő

Feladatköre része erőszakos halált halt emberek földi maradványának szemlézése, ami sosem kellemes, viszont változatos – kezdte a veterán helyszínelő, aki legtöbbször családi drámák helyszínein dokumentálta és rögzítette élettelen emberi testek és a bűncselekmények jellegzetességeit.

– Kezdetben meglepett a vér mennyisége, főleg amikor zárt térben történt emberölés, illetve ilyen helyen vetett valaki végett az életének, például fejlövéssel. Az mindig csúnya, de azt sem fogom elfelejteni, amikor fültől fülig átvágott torkot láttam. Eddig egyszer vert ki a hideg veríték, és az is egy véres helyszínhez köthető. Sajátos vérfürdő volt, egy sérült vízvezeték miatt ugyanis bokáig állt a halványvörös, mocskos víz, és mivel panellakás volt, nem is nagyon szivárgott el. Harmadnap hívtak fel azzal, hogy az illető hepatitis C-vírussal fertőződött. A helyszínelés alatt védőruhát, kesztyűt és gumicsizmát viseltem, de így is mellbe vágott a dolog. Szerencsére megúsztam – mesélte a police.hu-nak adott interjúban.

"Nekem kellett kiemelnem egy élettelen újszülöttet"

Lakatos Zoltán a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában végzett, és 1998-ban szerelt fel a Szolnoki Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára. Szolgált Budaörsön és Bicskén, 2010 óta pedig a főkapitányságnál. Az emelt szintű bűnügyi helyszínelő tanfolyam mellett szakirányú képzéseket is végzett.

– Ez alatt a 14 év alatt már mindent láttam. Vannak olyan kollegáim, akik bizonyos helyzeteket nem vagy csak nehezen dolgoznak fel, de én itt hagyok mindent a főkapitányság sorompójánál, ami persze nem azt jelenti, hogy amikor a munkámról beszélek, ne jutna eszembe, mi mindent helyszíneltem. Azon a napon például a szokásosnál is mélyebbet sóhajtottam a sorompónál, amikor nekem kellett kiemelnem egy élettelen újszülöttet a pálhalmai börtön szennyvízcsatornájának ülepítőrácsa alól. Az egyik fogvatartott hozta a világra, és rögvest le is húzta a vécén. A kezemben tartottam, és a fejemet csóváltam – idézte fel, majd kitért arra is, hogy a legnagyobb munkát a vonat által halálra gázolt emberek adják.

– Ezt nevezzük a szakmában 600 méteres hullának. Nemegyszer kapargattam már emberi maradványt felsővezeték-tartó póznáról, és keresgéltem fogdarabokat a töltés kövei közt, de arra is volt példa, hogy bele kellett nyúlnom vasúti baleset után egy halálos áldozat levágott és erősen roncsolódott fejszövetébe, mert csak úgy volt esély az azonosítására, ha az arca legalább részlegesen ki van domborítva.

„Nincs olyan, hogy holnap folytatom”

– A vért mindig is bírtam, és munka közben magával ragad a kihívás, hogy próbáljak meg gondolkodni az elkövető fejével, már ahol emberölés miatt kell helyszínelnem – magyarázta. – Az is tetszik ebben a beosztásban, hogy nem kell semmit hátrahagynom. Itt nincs olyan, hogy holnap folytatom. Budaörsön és Bicskén vizsgálóként szolgáltam, és akkor megtudtam, milyen az, amikor különféle munkák tornyosulnak előttem, de bűnügyi technikusként ilyen nincs. Volt már rá példa, hogy 36 órán át helyszíneltem, és amikor a végén a jelentést készítettem, két szó leírása között többször is elbóbiskoltam, de valahogy azt is megoldottam.

A helyszínelői munka velejárói

Az egyik legkimerítőbb munkájaként emlékezett vissza arra a kilenc évvel ezelőtt történt tragédiára, mely során egy 51 éves dunaújvárosi nő holtteste dögkútból került elő a Bács-Kiskun megyei község külterületi, erdős részén.

– Markológép segítette a feltárást, de az utolsó pár métert nekem kellett csinálni kézzel és kislapáttal. Volt bennem félsz, mert bármikor rám omolhatott volna, de ez szerencsére nem következett be. Amikor kb. 8 méteres mélységben a pincebogarakat megláttam, tudtam, jó helyen vagyunk, és hamarosan a holttestet is megtaláltam, pokrócba tekerték. Már oszlásnak indult, de rá tudtam erősíteni a köteleket, és a kiemelésnél alulról toltam. Ahogy kint volt, karéjban nézett le rám a bűnügyi osztály elismerő pillantással.