Jó reggelt, Fejér vármegye!

Kivételesen kedvelek olyan telefonhívásokat kezdeményezni, (csak ellátórendszerileg kötelező, avagy nem elodázható esetben) amikor a torkomban dobogó, remegő szívem érzi, s tudja: a vonal másik végén bejelentkező emberhang zsigerből, ismeretlenül is az ellenségének tekint majd. A „hang” kognitív képességeimet már a kagyló felvételekor egy molylepkével teszi egyenértékűvé, és nagyjából, mélylevegővétellel együtt, alig 10 másodpercem van meggyőzni őt az ellenkezőjéről. Persze bemutatkozással és köszönéssel együtt, mi a másik “térfélen” bánatomra elmarad. Felkészülten a katonás keresztkérdésekre, akár előre papírra skiccelt vázlat-mondatokkal jön a villámreferálás, miért is bátorkodom „zavarni”. Levegő kifúj. Ha már telemedicina, nem lehetne inkább e-mailben?