Mai és további haltelepítések a Velencei-tónál

A hullámokon időnként megcsillan a napfény, amikor megérkezik a halszállító teherautó, majd annak sofőrje helyet keres magának a part szélén. Pálinkás Imre, a Magyar Országos Horgász Szövetség velencei-tavi kirendeltségnek vezetője irányítja a műveletet: a zöldruhás halőrök felállítják a csúszdát, majd a barnásszürke vízbe engedik az eddig három nyarat látott pontyokat. Közelebb hajolok, de arcomba csap a víz, ahogyan a pikkelyesek forgolódva, egymás után csúsznak lefelé, ezért inkább hátrébb húzódva a szakembert kérdezem.

– Még ma érkezik egy további teherautó a dinnyési hullámtörőhöz – mondja Pálinkás Imre. – Ide az evezőspályához, két eresztési helyszínre összesen 25 mázsát hoztunk, és 30 mázsa kerül majd a tó túloldalára is, így az előre tervezett mintegy ötezer kilogrammnyi hal telepítése túlteljesítve történik meg rövidesen ezen a napon. Reményeink szerint ezzel tovább folytatjuk a tavaly megkezdett haltelepítési programot, ennek megfelelően, a rendelkezésre álló források és a piaci beszerzések függvényében helyezünk majd a vízbe várhatóan novemberben vagy decemberben további csukát, süllőt, balint és compót. De már a jövő héten érkezik a kajászói tógazdaságból egy további szállítmány háromnyaras ponty.

Az időjárásról beszélgetünk. Imre azt mondja, ő már az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt állítja, csak az a csapadék biztos, amely már leesett. De reménykedik abban, hogy az őszi-téli eső és hó mennyisége elegendő lesz ahhoz, hogy a jövő évet nagyon kedvező, akár maximális vízállással kezdhessék meg. A stabil és megbízható vízállásra a teljes turisztikai spektrum mellett legfőképpen a tavaly és a közeljövőben vízbe kerülő ragadozó fajok miatt lenne szükség, ez kellene ahhoz, hogy a nyári döglesztő melegben ezek az érzékenyebb halak se kerüljenek életveszélybe.  

– Nagyjából sikerült megúsznunk a nyári kánikulát, bár így is volt egy fekete napunk július végén, amikor történtek elhullások, de az elmúlt évekhez képest sokkal kisebb mértékben – folytatja a kirendeltségvezető. – Ahhoz, hogy nem lett nagyobb mértékű a baj, a magasabb vízállás mellett egy adag szerencsére is szükségünk volt. Szeptemberben végeztük el az éves állományfelmérés első ütemét és pozitív tapasztalat volt, hogy rengeteg ragadozó okozta sérülést találtunk a táplálékhalakon, ez pedig azt jelzi, hogy a kihelyezett ragadozóknak jelentős mennyiségben kell jelen lenniük a Velencei-tóban. A horgász úgymond a lábával szavaz a horgászvíz kiválasztása során, ennek alapján azt látjuk, hogy idén jóval többen szavaztak bizalmat a tónak, mint ahányan tették ezt az előző években, de létszámban egyelőre a 2021-es szint környékén járunk. Ám feljövőben vagyunk, bízunk abban, hogy a további telepítések segítenek újra alakítani a Velencei-tó régen megszokott választékos, ragadozókban is bővelkedő halfaunáját, és keltik fel ismét egyre többek kíváncsiságát.

Pálinkás Imre megjegyzi, egy-egy szerencsétlenül megfogalmazott, hatásvadász mondat a sajtóban – különösen egy-egy cikk címe – nagy károkat képes okozni, és nem csak a horgászturizmus területén. Némi kollektív bűntudattal ártatlanul is igazat adok neki, aztán megkérdezem, mennyire vált be az okosbója.  

– Előjelzéshez és az aktuális állapot monitorozásához remek eszköz, de egy kétezer hektáros természetes tóról beszélünk, amely rendkívül mozaikos, változatos élőhellyel rendelkezik, ráadásul természetvédelmi oltalom alatt áll, mint szikes tó. Az okosbója felkészít minket arra, mi várható, de nem tudunk olyan hatékonyan beavatkozni a folyamatokba, mint más kisebb vizek esetében, illetve nem tehetjük meg azt, ami egy kisebb halastó esetében alkalmazható. Gondolok itt például a levegőztetők működtetésére, vagy a mészpor alkalmazására.

A Velencei-tó vízállásmérője Agárdnál október 8-án, kedden délután 110 centimétert mutatott (ez valójában 112 centiméter egyébként, valószínűleg a feltámadó szél miatt olvasott az automata kisebb értéket), a következő napokban pedig további, kisebb esőkre lehet számítani. De, mint ahogyan azt a MOHOSZ kirendeltségvezetője is mondta: csak az a csapadék biztos, ami már leesett.