Nézőpont

Akkor kelek, amikor jól esik, hiszen nem kell munkába szaladnom. Ráérek a reggeli napfény melegében fürdőzve elszürcsölni a reggeli lattém. Hosszasan nézem a szállingózó faleveleket, az ébredező természetet az otthon melegéből. Időnként feltűnik a szomszéd macska, komótosan végigsétál a kerten, majd átbújik a kerítés alatt, s már el is tűnik egy szempillantás alatt. A reggeli nyugalmamat semmi sem zavarja meg, habár mostanában sokat hallgatom a lakótársamtól, hogy de jó nekem, sosincs semmi dolgom, és csak egy eltartott vagyok. Szerintem csak irigy rám. Az én napi rutinom, megvallom, valóban sokkal kényelmesebb mint az övé, viszont nincsenek barátaim, családom. De erről ő tehet. Én viszont nem tehetek arról, hogy macska vagyok, ő pedig ember.