2 órája
Növényvédő szer alkalmazásával megállítható a kártevő
Egyre elterjedtebb probléma a dióburok-fúrólégy okozta kártétel, emiatt sokan lemondanak a fáról. Ez elsősorban a kerti termesztésre igaz, de a dióültetvények is nehéz helyzetben vannak, ezért a növényvédő szer alkalmazása elengedhetetlen.
Ha időben felszedjük a diót és azonnal eltávolítjuk a fertőzött külső burkot, még kinyerhető belőle a bél
Fotó: PJD / FMH
Tíz éve bukkant fel a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa), ami megkeseríti a diófa tulajdonosokat, függetlenül attól, hogy csak egy fáról van szó a kertben, vagy egy egész diófaültetvényről. A rovar kártétele miatt akár a termés 100 százaléka is értéktelenné válhat.
Amerikából jöttem, de nem játék
Korábban nem igazán kellett növényvédő szereket alkalmazni a dió esetében, azonban az elsősorban az Egyesült Államokban és Mexikóban őshonos rovar eljutott Európába a 80-as évek elején. Maga a légy nem tesz túl sok kárt, ugyanis a július elejétől szeptember közepéig tartó rajzás során csak petéket raknak a még éretlen dió zöld burkába. A kártételt a kikelő nyüvek okozzák, méghozzá két ütemben. Egyrészt rágnak a zöld burokban, ami már önmagában is árt a termésnek, ám a rágásokat követően másodlagos gombás és baktériumos betegségek jelennek meg, amik miatt rothadó és nyálkás lesz a zöld burok, sőt, az alatta keménynek gondolt csontos dióhéj is.
Növényvédő szer nélkül menthetetlen a termés
Emiatt elengedhetetlen a növényvédőszeres védekezés, ami házilag nehezen kivitelezhető, hiszen a diófák meglehetősen magasra nőnek. Hagyományos háti permetezővel a korona felső fele, kétharmada elérhetetlen, így legfeljebb benzinmotoros permetezőgéppel végezhető el hatékonyan a beavatkozás. Utóbbi eszköz nem csak permetet szór, hanem egy ventilátornak köszönhetően több méterre is elviszi a permetszert.
Van viszont pár trükk, amivel csökkenthető a már kialakult kár és van néhány olyan beavatkozás, amivel megelőzhető a baj, vagy legalábbis javulnak a termés esélyei. Ha már lehullt az érett, de fekete dió, akkor azt a lehető leggyorsabban fel kell szedni a földről és meg kell tisztítani a külső beteg buroktól. A burkokat és a menthetetlen termést össze kell gyűjteni, és el kell égetni, ezzel is javítva az esélyeket. Mivel a dióburok-fúró a fa alatt telel át, a talaj pár centiméteres mélységében, érdemes gereblyézéssel, kapálással megmozgatni a földet a diófa körül, ezzel is csökkentve a következő év kártevőinek számát.
Csak a fa csúcsáig kell felmászni
Az ősz és a tél tehát a preventív védekezés ideje, ám nyáron szükséges az aktív beavatkozás, vagyis a rajzó egyedek gyérítése. A rajzás megfigyeléséhez kell egy feromoncsapda, amihez a legkönnyebben a Magyar Tudományos Akadémia „Csalomon” honlapján juthatunk hozzá. Megvásárolni könnyű, ám kihelyezni nem, ugyanis ezeket a csapdákat a lombkorona csúcsára kell elhelyezni. Ha mégis sikerül, akkor meg lehet határozni a vegyszeres kezelés ideális idejét, és megkezdődhet a permetezés, durva cseppekben kijuttatva a lambda-cihalotrin és acetamiprid hatóanyagú termékeket.
Sokan alkalmazzák azt a régi, már bizonyított módszert is, hogy oltott mésszel kenik be a fa törzsét és a körülötte lévő talaj felületét is.
Bármelyik módszerben hiszünk, legyen az megelőzés, permetezés, meszelés, van valami ami minden fáradozásunkat hiábavalóvá teszi, ez pedig nem más, mint a szomszéd, hiszen ha a környezetünkben élők nem kezelik a saját fájukat, akkor a mienk se lesz biztonságban.